Szolláth Mihály írásai

A tekintetem fut végig
Az úton amit bejárt
Vályogban fogant
Templomi esküvő után
Elsőszülött fia volt apjának
Ki nem lelkész hanem lett nádács

„Nagyanyám lép ki kávéháza ajtaján
harmincegy, de lehet huszonnégy talán
(anyám még ekkor nem él)
a harmonikást várja a zenészt
még nem tudja hogy ő lesz a hangszere

Emlékem Aquileiából

én pátriárka voltam
egy igen régi korban
alabástromtrónon ültem
üres templomhajóban

légy engedelmes jó fiú
tudod fáj a lábam
nehezen járok
hozz tejet kenyeret nápolyit
itt van pénz
ihatsz egy bambit is

a mester üljön a barlang szájánál
és beszélgessen az égiekkel,
hozza-vigye a híreket
oda föl és ide le
ha vannak