Balizs Dániel írásai

piros és fehér viasz vagyok,
leolvadok a gyertyatartó
repedt pereméről tovább

Nagypénteken,
mikor hazaértem,
a feleségem épp rókázott,
„mi lesz velem, Paul,
ha a hasam úgy néz ki majd,
mint egy zsák, akarsz te
gyereket egyáltalán tőlem,”

Busszal utaztam. Még sosem láttam
a vonásokat ilyen élesnek,
sötétnek az arc körül a hajat,
pirosnak a rúzst, szédítőnek a
közszemlére tett félcsupasz mellet.