Toldi Zsuzsa írásai

A születésnapi torta íze és a gyertyák füstje még valahol ott gomolygott a szobában, mikor a mama búcsúzkodni kezdett. – Drága kis ötévesem! A mama most elmegy, egy hónap múlva vár. Addigra már hozzánk ellátogat a Mikulás, tudod, hiszen hozzánk mindenki előbb érkezik.

Jóska ernyedten fújta ki a füstöt, piszok meleg lett mára. Izzadt. Sárga, pecsétes pólója már nemigen tudta eltakarni az évek alatt felszedett hurkákat. Még rövidnadrágot sem vett, beérte a fürdőgatyával. Jó ez ide, gondolta. És örült, hogy megint divat az egyujjas strandpapucs.

Amikor az asszony oldalára fordul, azt mondja, Mil. A fejében súrlódó téglák megkönnyebbülnek kicsit. Mert úgy súrlódnak azok egymáshoz, oly szárazon ütköznek, mintha soha nem ismerték volna a könnyedet, ami simít és simul. Ilyenkor akar kifutni az ajtón, mert nem bírja már nyakán ezt a nehéz és száraz fejet.

Ráfeküdt a krokodil alakú sziklára. Hasát kellemesen sütötte a szikla melege. Szemben a tenger kéklett, szíve együtt dobbant a szabályosan tajtékzó hullámokkal. Szemét becsukta. Testét átadta a szélnek, az egyetlennek, aki simogatta. Haja szétterült nyakán, a vállát súrolta. Lágy neszek, apró szusszanások fésülték.

– Ne menj be! – üvöltöttem, miközben táskádba kapaszkodva ziháltál a padon. – A macska kint és bent egyszerre nem fog egeret. Tudod!
Még fel sem szívódtak szavaim, mikor megjelent előtted a nagy, széles vállú, csupa fehér ápoló. Ő bent a rend, a törvény, amit oly sokat kerestek Attilák és Kafkák, de igazán sosem találták meg.

Már hajnalban felébredt. Igazából legalább húsz éve nem tudja átaludni az éjszakát, de az is lehet, hogy még hosszabb ideje. Tulajdonképpen versszakokat szunyókál, hová tűntek már az édes álmok! Kattog az agy, forog a löttyedt test a gyűrött lepedőn. Érdekes, hogy ami édes emlék volt, az elveszett.

Eszterke vidáman futott a kapuig, majd az úttest előtt megtorpant. Vidámságának oka abban volt keresendő, hogy ma cseresznyét ehetett, megengedte a nagymama. Ám azt meg is kellett először a boltban vennie. Nagy esemény volt ez! Egy kicsiny leány egyedül átmehetett a szemközti zöldségesbe.

Mikor azt a teásdobozt kiválasztottam neked, mindjárt tudtam, hogy teafű is kívánkozik bele. Eszembe se jutott, hogy te csak az őrölt tea füvet ismered, a filtert nem. A filtereket szépen elhelyeztem a dobozban, a dobozt becsomagoltam. Magam is ledöbbentem. Akkor, amikor egy év múltán a megtervezett kép érintetlenül bámult rám.

A tóban úszkált. Élt már hideget, csoda, hogy meg nem fagyott. Semmilyen hang nem jött ki a torkán. Igazából közölni valója már nem szívesen akadt, s főleg nem akárkinek. Hosszú csőrével a vizet nézte. Néha megérintette, aztán rázott egyet tollazatán, s egy pillanatra felnézett a Napra. Társai sütkéreztek mellette az enyhe napfényben, élvezték a korai tavaszt.

László nem tartozott a kitűnő tanulók közé. Az eminens tanítványokkal általában kevesebb gond adódott, többnyire szófogadóak, távolságtartóak voltak, ezért színes események, meghökkentő fordulatok, pikáns történetek is kevésbé kötődtek hozzájuk. Na, ezzel nem akarom ám őket megsérteni, sem megkisebbíteni. Az iskolai élet így kerek.