
Taníts kérdezni, uram!
Amennyire igaz, hogy nincs elkedvetlenítőbb az állandó jókedvnél, annyira legalább az is, hogy nevetségesebb önkínzás sincs annál, mint ha az ember csupán csikorgó muszájból örökké komolykodik. Az még csak hagyján, ha szegődött szerepe szerint szolgál bábuként: belülről faragja feszesre arcizmait, mereszti szemét egy pontra mozdulatlanul, szól rá kezére-lábára, minden mozdulatára, hogy kushadjanak. Mert abból azért látszik, hogy mért nem az, aki lenni szeretne: mert most éppen kenyeret keres. És béklyóban a legjobb járású ló se perdül táncra, örül, ha legelészhet.