Mosolyodra gondolok
Minden naplemente egy új hajnalt jelent
Minden éjszaka azt súgja, hogy holnap újra lehet
Minden naplemente egy új hajnalt jelent
Minden éjszaka azt súgja, hogy holnap újra lehet
Igenis lázadok az ellen ami normális
hogy feledni kell azt ami aktuális
nem változó és nem konzekvens
nem látom az orcám
siketen ordítom szavam
nem hallom az agyam
vagyok vagyok
Innen nem hallom már a város zaját
Lassan nem hallom már egyáltalán
Amikor Bükk felé veszem az irányt
Néha migrénként hallom még talán
amit senki nem tudhat
azt senki nem értheti meg
minden mindegy egyveleg
fájdalmam az én fájdalmam
Álmaim üzennek, gyötörnek
Éberséggel össze-összenéznek
Nem emlékszem, ha ébredek
Pedig értelemmel teli tények.
Kettőezrediken is túl vagyunk, túl vagyunk az éven
Nem írja már a naptár sem, hogy 1990.
„Időm annyi, mint a tenger!” –
Mondják az emberek, ha ráérnek.
„Nem számít este van, vagy reggel” –
Kiléptem
Zajos, nyirkos
Hideg.
Két vagon közti retro stílus.
Már ő sem az, ki volt egyszer,
A helyek sem azok, mik voltak egykor,
Ahová visszajárok, ott az idő sem az,
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes