Az elmúlt részben kezdtem meg a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) után a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) híreinek közlését a temetésről. Ebben a részben folytatom, szintén a július 4.-i szám alapján. (A közcímeket itt szintén kiemeltem.)
Városunk egyik híres építésze volt Pilch Andor (1877-1936), akinek emléktábláját az Apáca u. 8. számú házán leplezték le 1942. november 30.-án. Az eseményről mind a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944), mind a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) hírt adott. Ez alkalommal a „Dunántúl” 1942. december 1.-jei, keddi számának ezzel kapcsolatos híradását idézem a lapból.
A korabeli fontos helyi napilap, a konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) 1914. július 4.-i számából idéztem az előző részben az erre vonatkozó részt. Ebben a részben folytatom a kegyeleti esemény dokumentálását. (A közcímek továbbra is külön sorban szerepelnek.)
Az 1936-os sikeres vendégszereplését követően Bulla Elma (1913-1980) 1941. novemberében jött el ismét Pécsre, és ebből az alkalomból a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) riportot is készített vele. Mindkét eseményről ugyanitt jelent meg írásom, most az ez utóbbit követő, 1941. november 11.-i és 12.-i vendégszereplése következik.
Eddig a gyilkos merénylet előtti helyzetről, a gyilkos merénylet leírásáról, és az utána keletkezett nemzetközi visszhangról közöltem cikkeket, valamint a trieszti búcsúztatásról és a koporsók útjáról Bécsig. Most elérkeztem az ausztriai temetés dokumentálásáig
Már írtam Bulla Elma (1913-1980) pécsi vendégszerepléséről – igaz, egyetlen előadás erejéig –, 1936. május 20.-án Meller Rózsi (Maar Frank álnéven): „A vallomás” című színművében. Amikor utána 1941 novemberében ismét nálunk vendégszerepelt, a kor helyi liberális napilapja, a „Pécsi Napló” 1941. november 12.-én „Villáminterjú ’Szent Johanná’ -val” címmel interjút készített vele.
A konzervatív „Dunántúl” (1911-1944) július 3.-i számában ezzel kapcsolatban még egy helyi hírt kell közölnöm. „– Gyászünnepély a pécsi keresztényszocialistáknál. A pécsi keresztény szocialisták mai csütörtöki estélyüket a borzalmas véget ért trónörökös pár emlékének szentelték. Erre az alkalomra az egylet nagyterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. A gyászünnepélyt Csernus Kálmán nyitotta meg, aki a Szózatot szavalta el hatásosan.
Egy kiemelkedő életpálya jelentősége a kívülállóknak és az utókornak a neves személyiség halálakor kiadott méltatásokból is látszik. Ez történt Pilch Andor építészmérnök (1877-1936) esetében is, ezért elsőként nézzük a korszak egyik neves napilapja, a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) halála utáni napi, 1936. július 23.-i számát.
Ha nemzetközi visszhangról beszélünk, akkor érdemes egy újabb külföldi sajtóközleményt mellékelnem – a New York Herald szintén az első oldalán számolt be a gyilkos merényletről.
Már többször volt szó arról, hogy a Pécsi Nemzeti Színház rutinos igazgatóinak bevált gyakorlata volt híres – többnyire fővárosi – vendégszereplőket hívni, hogy „élőben” ismerje meg őket a színházunk közönsége, és telt házas előadásaival a színház bevételeit is növelje egyúttal. Most is Fodor Oszkár (1880-1950) élt ezzel a lehetőséggel.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
