Szépirodalom – vers

Fényévektől a kis földi méterig,
ahol a lét csupán kopott gönc, kabát,
érezni igazán mégis létezik:
amikor a nincs kitölti önmagát.
A parazita VAN mindig kérkedik,
ősrobbanásnak hiteti rőf sarát.

Mennyei lebegés
Az Anyaméh bolyhos űrjében
A végtelen boldogság bűne
Az Én-nyi Paradicsomból
Vérlucskos kiűzetésem által nyert
Fülsiketítő feloldozást

Az éjfél felriaszt,
mint nyugtalan rab
keresgélek iratokat,
hogy majd holnapután
szépnek vélt verset remélve
billentyűzzem gépbe
mit ma éjjel előtalálok.

Most volt szilveszter, épp, csak
elhallgattak a petárdák az ablak
alatt, a január elszaladt. Február
meg olyan rövid lesz, egy-két
szempillantás, és máris itt a
tavasz, március, virágbontó

Amint a lét
rozsdás rugói megmozdulnak,
kiújulnak kalandvágyaim

Locsolkodni
megy a Gyuszi,
csak ne lenne
olyan nyuszi.
Zsebre tett már
kölnivizet,

madarak szálltak le mellénk
mert azt hitték közéjük tartozunk
morzsáknak tűntünk és szabadnak
de ők mohón felcsipegettek
begyükben várjuk a feltámadást

Ez nem volt
a költészet napja,
trágárságba fúló
részeg turbékolás

Egyesített kettőspont
Méhlepénybe mártott tengerisün
Szingalézpuding
Vonatfüttykrémleves csiperkével
Másnapos pattanások felett az ég
Zugröhejpatika nyitvatartási rend