Szépirodalom – vers

Ülök az ablak mögött,
az utcát figyelem.
Lent sietnek a gyalogosok,
az utca túloldalán látom,
ahogy egy ablak mögött ül Ő,
az utcát figyeli

21 minden felfelé hajlik majd, akár a verdeső szárnyak
20 mennyei béke hömpölyög a lelkekben.
19 ürességre lelünk a magasban.
18 eltörik utolsó tükrünk.
17 énekelni fogunk, könnyű, puha csendben lebegve.

Keresek egy nőt, becseset
Szépet, álmodót s egyedit
Aki párom lenne, nem tudom
Végtelenül, ameddig adatik
S ha jókedvünk van hozzá
Egy-két pajkos pillanatban

Azt hiszed a zaja csend
De sajnos nem ez a rend
Egyre csak nőttön növekszik
Akkor is mikor a test lefekszik
Ragtapasz után ragtapasz csupán
Bármit próbálsz haladni a próbán

Ó, Uram, engedd meg,
hogy kételkedjek.
Jól meggondoltad,
amikor az embert
a Paradicsomból
első vétke után
rögtön kikergetted?

Egész éjjel rohamozta a szél
ablakaimat és rázta bőszen a
redőnyöket, mintha az ördögök
ültek volna különös ünnepet.
Nem hagyott aludni a zaj,

Nyitott tenyerén
sorsunk fellapozza,
az éden elfelejtett
képeire emlékeztet

Gazdát vár egy vasaló,
part homokján hasaló,
nem lusta és nem csaló,
ott hagyta egy nyaraló.
Hintáztat a hintaló,
gyerek kedve szárnyaló,

A múlt mindig szép, gondolnánk
De az ég is csak álmainkban kék
Volt pár száz nőm, akár ezer is
Jöttek, mentek, s én két kanállal
Faltam az úgynevezett életet, yes

Olykor valami csendes boldogság
fog el: ebéd utáni lustálkodásunk
gyönyörűsége már szokásunkká
lett. Szép szürke cicám mellém
bújik a finom pihe-puha meleg
takaró alá,