Napjainkban a bőség zavarát – de egyben válságát is – éli a magyar természetirodalom. Nemrég még a kereslet dominált a piacon, s rövid idő alatt a kínálat vált uralkodóvá. A műfaj kedvelőinek örülniük kellene e jelenség láttán, de helyette mind gyakrabban éri őket csalódás, bosszúság.
A szándékot a szó könnyen elfedi, de közös gyermekük, a tett – akárkié is az -, ha közöm van hozzá, az én hangomon szól szótalan is; értékét az én hitem adja, üzenetének tiszta vételére az antennát én állítgatom. Csak a szépelgő szándékok fecserésznek folyton, akkor is kölcsönszavakkal – mint ripacsok a jelmezben.
Németország egyik legszebb és legkellemesebb hangulatú nagyvárosát, az Isar folyó partján elterülő Münchent, Henrik herceg alapította ezer évvel ezelőtt. A XIII. században hercegi, majd alig száz évvel később császári székhely lett. Az évszázadok folyamán jelentősége egyre növekedett, 1806-ban az önálló bajor királyság központja lett. A huszadik században igen viharos történelme volt: 1919-ben itt kiáltották ki a rövid életű Bajor Köztársaságot, itt zajlottak Hitler első szervezkedései, 1938-ban a városban írták alá a Müncheni Egyezményt. A háború utáni évtizedek az újjáépítéssel teltek, ennek nagy lendületet adott, hogy 1972-ben itt rendezték a nyári olimpiai játékokat.
A felhőknek itt most nincs jelentőségük, unottan úszkálnak egymás mellett, ringatóznak a napszítta égen, eső ezekből nem lesz, árnyékuk is csak átmeneti lehet valahol, észrevétlen ahogy elsuhannak valahonnan valamerre, annyi szünetet engedve csak a napfény folytonos szikrázásának, amennyit egy szemhunyorítás engedhet; célszerűség híján inkább csak szépérzékünket cirógatják:…
Nehezen viselem,
Mert ez a táj idegen,
És lenézett veszélyek
Várják, hogy reméljek.
Tetteid le nem tagaghatod,
Vádakat üvölt a szél.
Azt, mi te vagy, el nem dobhatod,
Madarak szállanak angyalként tova
Végtelen kincs az egyhangúság
Egyek vagyunk, egyek lettünk ketten,
Az elzárt-nyitott Empátia-szigeten.
Úgy hiszem, a test kopni kezdett
lassan, ahogyan a kövekről
málnak le rétegek –
(és helyükre tapad az idő)
a megállíthatatlan folyók mélyén
Kemál Atatürk volt az, aki megálmodta és megszervezte a modern Törökországot. A hajdani török birodalom fél évszázad leforgása alatt 1923-ban modern iszlám köztársasággá alakult át Kemál Atatürk vezetésével. Az állam és az egyház radikális szétválasztása nem volt könnyű feladat. Napjainkban Törökország az egyetlen laikus iszlám ország, ahol az állam és a vallás teljesen külön van választva. Magyarországon is meg kellene ezt valósítani.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
