Bár első pillantásra messze esik a címben idézett népdal az ókor világától, mégis gondoljunk csak arra, hogy hozzánk hasonló emberek alakították mindennapi élet- és munkakörülményeiket – még ha katonai keretek között is – majd kétezer évvel ezelőtt itt a Duna mentén. Az utánuk ránk maradt tárgyak nyilvánvalóan kevéssé utalnak az ő lelki- és érzelemvilágukra, holott ennek is ugyanolyan gazdagnak kellett lennie, mint életük egyéb adottságainak.
Hat évvel ezelőtt, novemberben páran összeültünk a pécsi Esztergár utcai irodaházban, és a születendő Hetedhéthatárról beszéltünk. Nem gondoltunk arra, hogy sajtótörténeti esemény részesei vagyunk, csak azt tettük, amit szakmailag kellett: életre hívtunk egy új lapot. Mindez belső indíttatásból történt: egy olvasható, jó szót adó magazint képzeltünk el…
Az elkövetkező hetekben-hónapokban nyugati szomszédunknál, Ausztriában fogunk kalandozni a Hetedhéthatár segítségével. Ellátogatunk nagyobb városokba, kisebb településekre, felkeressük Ausztria legbájosabb terét, és az Alpok néhány gyöngyszemét. Képzeletbeli utazásunk közben betekintünk az ország gazdag múltjába, megismerünk néhány romantikus történetet és legendát híres emberekről, vagy különleges csemegékről. Elsőként Grazot keressük fel, Stájerország fővárosát.
Hárman vagyunk a szobában, ha hárman együtt vagyunk, az leginkább valamely szobában szokott így lenni, megesik, persze, másutt is, az utcán sétálgatva, valamelyikünk kertjében, udvari zöldben, virágok közt; olykor a másik kettő nem látszik – vagy csak egy közülünk – a növények takarásában vagy a bútorok között alkonyatkor hirtelen megsűrűsödő homályban; mások ilyenkor nem is gondolják, hogy hárman vagyunk, mi ezen csak mosolygunk.
Az ÁNTSZ Tolna Megyei Intézete ad otthont Balogh Jenő szekszárdi festőművész október 31-én megnyílott, november 30-ig megtekinthető egyéni kiállításának. Az alkotó, aki az ART’999 Képzőművészeti Egyesület elnöke is, és különös érdeklődéssel fordul a gazdag keleti kultúrák alkotásai, hagyományai felé, festőművészként legbecsesebbnek az 1999. évben tartott meghívásos kiállításon, az athéni Kulturális Olimpián elért bronz díját tartja; az athéni Akropoliszt ábrázoló nagyhatású festménye ezen a kiállításon is látható.
Az alábbiakban néhány nyelvi érdekességet írok le, ezzel esetleg kedvet csinálva a nyelvtanuláshoz, illetve a nyelvi rejtelmek megismeréséhez.
Spanyolul az arena szó homokot jelent. De mi mást is jelenthetne, amikor régen az arénákban homok volt.
A mai Erdély az ókortól a népek vándorlásának, sokszor harcának színtere. A terület meghódítása jelentős volt minden népnek, hiszen értékes ásványi kincseket rejteget a föld: aranyat, rezet, vasércet lehet bányászni és sok helyen a felszínen található a fontos élelmezési cikk, a só.
E tájról a legrégibb feljegyzés Kr. e. az V. századból maradt ránk: a Maris (Maros) mentén aranyat gyűjtő agatirszok éltek.
Mielőtt bárki is a Milka tehénre gondolna, sietve elosztom eme cseppet sem ildomos gondolatot, és elmondom, hogy amiről mesélős kedvemben regélek, kétlábú, szőke és kékszemű, repkedő szoknyácskás kislány…
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
