– Aztán mihez akarnak fogni? – kérdezte Leonyid (vagy Grigorij?), amikor harmadik napja már – vodka nélkül – tétlen-szomjan tébláboltunk a vityilló körül. – Amihez ragadunk – feleltem magabiztosan, s valóban nem volt semmi elképzelésem a jövőt illetően. A távolságok is megriasztottak, bár Moszkvában sokat gyalogoltam, néha még két-három háztömbnyit is, de ott bármikor felszállhattam egy trolira vagy metróra.
Az ASzPIK (Alkotói Szombati Piac a Kertben ) egy havonta megrendezett alkotói, kézműves és termelői piac Pécsett, ami most első alkalommal mozdul ki a városból és a budapesti Palomába költözik! November 26-29. között, négy napon keresztül olyan művészekkel, designerekkel lehet találkozni, akiket egyáltalán nem vagy csak ritkán lehet elérni a fővárosban.
Tél volt. A verebek fázósan borzolták föl a tollukat, és a kert fái közt csivitelve lesték, mikor szór nagyanyám kukoricát a tyúkoknak. Nagyapám bekecsbe, prémes sapkába öltözött, s az eget leste, jönnek-e a hófelhők. Anyám meg lefekvéskor arról mesélt, hogy hamarosan jön a Mikulás, és valami szép ajándékot tesz az ablakba kirakott cipőmbe.
Hangosan beszél magában a buszmegállóban, korahajnali órában? Csak amikor közelebb érek, akkor látom a kis madzagot, ami a fülébe rakott kis dugóba vezet. – Igen, azt a falfelületet le kell vakolni, a másikat gletteljétek, és jöhet a festés. Elhaladok mellette, majd átvágok az utcán. Jó páran állnak a túloldalon. Várják a buszt. Én is oda tartok. Még alig pirkad. Egyébként is, így ősszel elég szomorúak, szürkék a reggelek.
Folytassuk történelmi krónikánkat, azokkal a sorsfordító, történelmi tudósításokkal, amelyek 12 nap alatt megrengették egy kommunista szuperhatalom belső, morális alapjait. A magyar kormány kinyilatkoztatta Magyarország semlegességét. A varsói szerződést felmondtuk.
– Szóval akrobaták vagytok. – Igazgató elvtárs, szabad egy percre! – Bocsánat! – tűnt el a diri jó félórára. – Hát ti? – pillogott ránk, mihelyt előkerült. – Ja, persze, a kígyóbűvölők. – Akrobaták – javítottam ki halkan. – A korzikai duó. – Korzikából? – nézett nagyot a vállas, hosszú hajú, kígyóbőr zakóban ágáló igazgató. – Ez a művésznevünk. Azért jöttünk, hogy…
Pódiumbeszélgetésen mutatták be Budapesten az ELTE Bölcsészettudományi Karán Németh Miklósn önéletrajzi könyvét, amelyet Oplatka András újságíró, az MTA külső tagja készített. A zsúfolásig megtelt gólyavári Mária Terézia teremben, az elmúlt 25 év kormányának számos minisztere volt jelen a hallgatóság soraiban.
Őrnagy úr, az Isten áldja meg,
ez ugyanaz a Magyarország?
Mert én bizony olyannyira félek,
mint Ön a sötétzárkán
vagy a hadszíntéren.
Vidéki angliai kisváros lelakott fogadója: viharvert tapéta a falakon, feketére kopott parketta, félhomály, szűk lépcsők. Középen, ferdén étkezőasztal, hat székkel. A fogadót idősödő házaspár vezeti. Egyik nap a másik után, mindegyik egyformán eseménytelen, életüket örök változatlanság jellemzi. A fogadónak egyetlen lakója van, nem csupán pillanatnyilag, hanem úgy általában. Talán a fennállása óta nem is lakott itt senki rajta kívül.
Nyuszika ül a fa tövében és írogat. Arra megy a róka és megkérdi: – Mit írsz nyuszika? – Szakdolgozatot arról, hogy a kis állatok hogyan tudják megvédeni magukat a nagyvadaktól! – Ez hülyeség! Gyere a bokorba és mutasd meg!
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes
