Hónap: 2015 január

Mielőtt hozzánk került volna Durci, többen is figyelmeztettek bennünket, hogy jobb, ha előre kicseréljük a kárpitozott bútorainkat valamilyen szilárdabb felületűre, mert a macska karmai tövid időn belül kis bolyhos utacskákat marnak benne. Magyarán mondva hamarosan kidobhatjuk az egészet. Csak hallgattuk ezeket a rosszindulatú megjegyzéseket, és legyintettünk rájuk.

Mikor az ember tizenhárom éves, elkerülhetetlen, hogy ne tegyen szert, újabb és újabb felfedezésekre. Késő tavasszal történt, közel az iskolaév végéhez… Volt nekünk egy számtan és mértan tanárnőnk, Stampainé Füzessy Matild. Jól megtermett asszonyság volt, lehetett vagy ötvenéves. Sötétbarna hajában egy kétujjnyi ősz csík volt, szorosan hátrafésülve hordta, hátul ovális kontyba tűzve két nagy gyöngyházdíszítésű fésűvel.

Két hónap múlva búcsúztam, és siettem vissza Váradra új munkahelyet keresni. – Csakhogy megjöttél! – idegeskedett Mária. – Megfeledkeztél a kérvényről? Ha nem adjuk be idejében, be sem veszik, apukám. Beadtuk, vártunk, izgultunk, de csak ugyanoda küldtek vissza, ahonnan megszöktünk. – Hogy az Isten rogyassza rájuk a mennyboltot! – káromkodott jövendőbeli apósom hosszú majomkarjaival hadonászva.