Kedves Miklós! Érdekes, izgalmas, és legfőképpen misztikus a lélek fogalma, léte, szerepe az ember életében, ez vitathatatlan. Ki is fog rajtunk a megfejtése, megismerése évezredek óta, bármit is írtak eddig róla. Bár volt alkalmam e témában sokat kutakodni.
Amikor, csekély számú, elsősorban társadalomkritikai és a hit kérdését boncolgató témákat érintő verseimmel kimerészkedtem a nyilvánosság elé, botorkáltam az ismeretlenben, és keresni kezdtem a kapaszkodókat a „helyet”, a személyeket, akik írásaikkal, valamiért mélyebben megérintenek, mint más, akikben egy kicsit magamra ismerek.
Volt úgy, hogy „Misibácsiztam”, máskor meg „Lacibácsiztam”, épp ahogy jólesett. Ő mindenikre válaszolt, és sosem haragudott emiatt meg. A rövid nekrológból döbbentem rá, hogy lassan már egy évtizede közöttünk élt, alkotott. És így igaz, anekdotázott. És mesélt. Gyermek és ifjúkoráról, a Bakonyról, szüleiről, csínytevéseiről. Aztán az „átkosban” való ügyeskedésekről, a túlélésről. És tette mindezt egy kis mosollyal a szája szegletében.
Szomorú hírt kaptunk ma: barátunk és szerzőtársunk dr. Hernádi László Mihály életének 78. évében elhunyt.
Hetedhéthatár. Huszonöt év. Negyed évszázad. – Mecénás, stabil háttér volt (sajnos, már csak múlt időben mondhatjuk) Leidecker Lajos, aki rendszeres anyagi támogatása mellett, ha kellett a saját házát, nyaralóját, munkahelyi közösségi termét, barátai társaságát és segítségét biztosította számunkra.
Éppen két éve, hogy ott ültél velünk a pécsi díjátadáson a kerekesszékben, melletted a kutyád, aki helyetted látott minket, másik oldaladon a téged Jó Ember Díjra jelölő barátnőd, és mindenki mosolygott – a legjobban te. Akkor már sok mindent tudtunk rólad, hiszen a jelölőd – a pásztói Nagy Ágnes – részletesen leírta, hogy mi mindennel segíted a rászorulókat.
Pandur Józseffel való ismeretségemet Gebauer Ernőnek köszönhetem. L. Csépányi Katalinnal, Márkus Istvánnal és több barátunkkal, köztük festőművészekkel, tanárokkal, művészettörténészekkel 2012-ben szerveztük meg a Gebauer Ernő Emlékévet.
20 évvel ezelőtt, 2000. január 1-jén hunyt el szeretett szerzőtársunk és barátunk, Szigetvári János (1929–2000) Ybl-díjas építészmérnök, akiben többek között a Hetedhéthatár első két évében a szójátékos humor-rovat alapítóját is tisztelhettük számos kulturális témájú írása mellett.
Szomorúan tudatjuk, hogy dr. Vargháné Törtely Zsuzsanna barátunk és szerzőtársunk, dr. Vargha Dezső felesége, június 5-én 66 éves korában elhunyt. Temetése evangélikus szertartás szerint június 27-én, csütörtökön 15 órakor lesz a pécsi köztemető díszterméből, nagy ravatalozójából.
Jó pár évvel ezelőtt, még az Iparos Pilvax-ban a hosszú asztal mellett egyik sarokban hárman egymás mellé kerültek. Bogádi Gyuri bá (Bogádi Kis György), Samuka( Hegedüs Sándor) ) és Pista bácsi( Lenkey István). Katival (L. Csépányi Katalin) egymásra néztünk. Egy szempillantás elég volt, hogy megértsük egymást. Egy jó fotótéma. Ott ültek az „öregek”. Szinte azt mondtam, hogy a „bölcsek”.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes
