Egy kiemelkedő életpálya jelentősége a kívülállóknak és az utókornak a neves személyiség halálakor kiadott méltatásokból is látszik. Ez történt Pilch Andor építészmérnök (1877-1936) esetében is, ezért elsőként nézzük a korszak egyik neves napilapja, a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) halála utáni napi, 1936. július 23.-i számát.
Pécs főterén, a Széchenyi téren, a városháza bejáratával szemben áll egy kis toronyszerű építmény, a meteorológiai házikó. Ennek fordulatokban gazdag történetét foglalom össze a nyomtatott és internetes sajtóban megjelent cikkek, valamint a Mecsek Egyesület korabeli évkönyveinek felhasználásával készült írásom segítségével.
Már többször volt szó arról, hogy a Pécsi Nemzeti Színház rutinos igazgatóinak bevált gyakorlata volt híres – többnyire fővárosi – vendégszereplőket hívni, hogy „élőben” ismerje meg őket a színházunk közönsége, és telt házas előadásaival a színház bevételeit is növelje egyúttal. Most is Fodor Oszkár (1880-1950) élt ezzel a lehetőséggel.
Eddig, ha a Latabár-dinasztia pécsi vendégjátékairól, itteni szerepléseiről volt szó, írásaim homlokterében id. Latabár Árpád (1878-1951), illetve nagyobbik fia, Latabár Kálmán (1902-1970) állott még akkor is, ha ifj. Latabár Árpád (1903-1961) szintén szerepelt ezekben a híradásokban. Amikor legközelebb, 1937 után sor került egy újabb Latabár-szereplésre mecsekalji városunkban, ifj. Latabár Árpád jött el hozzánk megérdemelt sikereket aratni.
Ha a hírneves Latabár-dinasztia és Pécs városunk kapcsolatára gondolok – amint azt már előző írásaimból tudja a kedves olvasó – Latabár Endrével (1811-1873) kezdődött, egyik unokájával, id. Latabár Árpáddal (1878-1951) folytatódott, majd két fia, Latabár Kálmán (1902-1970) és ifj. Latabár Árpád (1903-1961) következett a sorban. (Ifj. Latabár Kálmán /1938-2000/ 1962-től 1964-ig tartó pécsi szerződése egy másik, újabb fejezet a Latabár-saga pécsi történetében.)
A három Latabár 1934-es nyári pécsi fergeteges sikerű vendégszereplése utolsó részét – amelyet szintén az Arcanum Digitális Tudománytár segített – a „Dunántúl” 1934. július 28.-i „Színház” rovatán belüli „A Színházi Iroda hírei” cikkével kezdem.
Ennek a résznek a kezdése azért könnyű számomra, mert a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 25.-én „harangozta be” először a „három Latyi” vendégszereplését.
Bár a mai idősebb korosztály Latabár Kálmán (1902-1970) fergeteges pályafutásának volt a szemtanúja, a Latabár-dinasztia pécsi sikerei elsőként a színész-dinasztia őse, Latabár Endre (1811-1873) színész-színigazgató-műfordító nevéhez fűződtek. Egyik unokája, id. Latabár Árpád (1878-1951) színész szintén sikeres pécsi pályafutást tudhatott magáénak. Ez tükröződött vissza az 1934. nyári vendégszereplése során is, de itt már fiaival, Latabár Kálmánnal és ifj. Latabár Árpáddal (1903-1961) együtt aratta sikereit.
A lap bűneit még tetézte azzal, hogy a múlt részben fölidézett július 6.-i „gettó-kiürítés” után már nem törődött további sorsukkal, a Lakits-laktanyába történő hurcolásukról, majd embertelen deportálásukról sem adott hírt, mélyen hallgatott a város polgárai közül történő tényleges kitaszításukról, halál-útjukról…
A lapnak az új hónap, július első napjának – amely szombatra esett – címoldalán a következő híreket beharangozó címek találhatók, amelyek az országot, ezen belül is különösen Budapestet ért szövetséges bombatámadásról írtak.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
