Könnyűzene

A közel százezer látogató és a szervezők azt élhették meg öt napon át, amit egyik örökös védnökük, Törőcsik Mari oly sokszor emlegetett annak idején: Isten tenyerén bújtak itt össze mindannyian, és ez a tenyér mindig a legjobbkor tolta félre a sötét felhőket felettük. A 16. Ördögkatlanban sokszor megeredt az eső, sőt lecsapott a vihar is, de szinte mindegyik programot meg lehetett tartani. Kegyes volt a természet a fesztiválozókhoz Nagyharsányban és Beremenden, az esemény két fő helyszínén.

Tizenhat éve már, hogy ébren álmodunk. Ébren, mert tisztában vagyunk a múló idővel, hogy másfél évtized eltelt velünk, veletek, a Katlannal, és tudjuk-látjuk, hogy az úgynevezett nagyvilágban mennyi csúf dolog történik és az velünk is megtörténik – de azt a közös álmot, amiről kezdetek óta szól mottónk, azt igenis tovább álmodjuk, mert tudjuk, hogy az álmainkból megszülető másik valóságra nagyobb szükség van, mint valaha.

Nagy sikerrel és minden korábbinál nagyobb látogatottsággal zajlott le augusztus első hetében a 15. Ördögkatlan Fesztivál. Az esemény egyik szenzációja volt a Magyar Nemzeti Múzeum estéről-estére ismétlődő sziklavetítése a Szoborparkban, de a múzeum egyéb eseményeit is óriási érdeklődés követte. A Faluturisták az idén a Mokos Pincészetet járták be túlcsorduló teltházakkal, míg Villánykövesd gyönyörű pincesorát és benne a Teleki Ligetet a Hagyományok Háza vette birtokába, de itt kapott helyet egy spanyol cirkusz és a sokfelől érkező (Kaposvár, Freeszfe, Kolozsvár, Marosvásárhely…) fiatal színiiskolások serege is, nem beszélve a tömegeket vonzó népzenei-világzenei koncertekről.