Az utóbbi években a Sorssal vívott nagy póker partim után, rendszeresen én maradtam a vesztes. Nagy volt a tét, és embertelenül hatalmas a veszteség. Ideje volt, hogy forduljon a kártyajárás. Végre én is győztesen kerültem ki. Nyertem egy nagyszerű emberi közösséget, és egy igen értékes baráti szívet. Nem is olyan aprópénz ez kérem, a mai anyagias, kegyetlen világban.
Az 1950-es évek végén, amikor a Nádor Szállodához kerültem portásinasnak, találkoztam először ezzel a szegény, sorsüldözött, mindig szomorú emberrel. Kölcsönös bemutatkozás után megtudtam, hogy ő a Tersánszky Gyuri.
Gyermekkorom egyik maradandó élménye volt, amikor nagymamával – az egykori pécsváradi postamesternővel – elmehettem a községi patikába. A Német utca sarkán nyújtózkodó öreg épület már kívülről is békét, megnyugvást sugárzott. Az igazi „csoda” csak ezután következett.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes
