Igazi szellemi csemegét ígér Székely Csaba Bányavidék-trilógiájának három egymást követő napon történő bemutatása Pécsett. Az előadássorozat a kortárs magyar drámák műhelyeként számon tartott Pécsi Harmadik Színház kezdeményezésére valósul meg március 10-12. között.
Milyen ország az, ahol a felnőttkor küszöbét éppenhogy átlépő fiatalok számára nem az első munkahely keresése, a családalapítás jelenti a legfőbb mondanivalót, hanem az, hogy az emberek megszületésüktől fogva vesztésre ítéltettek? Ahol a csecsemőt kézről kézre adják, hogy egy kicsit mindenki ringassa, majd a sorban utolsó ember leteszi a földre és otthagyja. Ahol a videóinterjúkban megszólaltatott gyermekek legfőbb vágya, hogy a szüleik ne veszekedjenek, hogy apa-anya költözzön haza?
Világot járt előadásával vendégszerepel a Pécsi Harmadik Színházban a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely február 3-án. Délután 3 és este 6 órakor mutatják be Ahogyan a víz tükrözi az arcot című produkciójukat, melynek túl vannak a 250. előadásán, s bejárták vele Erdély, Németország, Dánia, Csehország és Belgium városait, a távoli Thaiföld közönsége előtt is sikerrel játszották, sőt tavaly a Monacóban rendezett Amatőr Színházi Világfesztiválon ezzel képviselték Kelet-Európát.
Számtalanszor leírták, kimondták már, hogy a színháznak nem a szórakoztatás és az önfeledt kacagás előidézése a legfőbb feladata, hanem a tükör tartása önmagunk, a világ történései, jelenségei elé. Állandó szakmai vita tárgya, hogy a „közönségprodukciók”, a tömegeket – és bevételt – hozó komédiák és zenés darabok, vagy pedig az elgondolkodtató, mély értelemmel bíró, „kockázatosabb” kortárs előadások a fontosabbak. Természetesen a megoldás valahol a kettő között keresendő, azonban semmiképp sem szabad a pénznek alá rendelni a mondanivalót, az üzenetet.
Egy ember vajon „gyárilag” tapló, vagy a környezete teszi azzá? A pécsi Harmadik Színház Bányavirág előadásának egyik központi kérdése lehet ez, amire természetesen nincs válasz, ahogy az élet sok más kérdésére sincs, beleértve a számunkra leginkább hegyekkel, patakokkal, gondosan megőrzött hagyományokkal teli, a valóságtól azonban igencsak távol álló romantikus klisékben meglévő székelyföldi élet nagy kérdéseit is.
Az 1920-as, 30-as évek világába kalauzolt el a Pannon Várszínház Egy csók és más semmi című előadása, melyet december 16-17-én a pécsi Harmadik Színházban mutattak be. Eisemann Mihály, Éri-Halász Imre és Békeffy László közismert slágereket felvonultató művének ősbemutatója a Magyar Színházban volt, 1932-ben. Mostani feldolgozása, melynek rendezője Vándorfi László, ugyanezt a kort idézi meg, szinte minden tekintetben.
Lassan már több mint egy évtizede figyelem őt a Pécsi Nemzeti Színház és a Harmadik Színház előadásain. Azt sem tagadom, hogy már idős korában ismertem meg, így ifjúkori szerepeiről véleményt sem formálhattam. Számomra ő a jólelkű, mindig segítőkész, a sors sodrásába csöndben belenyugvó kisember, aki egy elejtett halk szavával többet mond, mint mások hosszú harsány monológjaikkal.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes
