Aurora borealis
Hogy egyes emberek nagyon buknak a sarki fényre, én ugyan fel nem foghatom, bár szépségét világutazók dicsérték, költők és dalnokok gyakran megidézték, de számomra se nem szép, se nem megkapó, sem megható.
Hogy egyes emberek nagyon buknak a sarki fényre, én ugyan fel nem foghatom, bár szépségét világutazók dicsérték, költők és dalnokok gyakran megidézték, de számomra se nem szép, se nem megkapó, sem megható.
Esti szürkületben
vén csibész tolja
bevásárlókocsijában
féltett vagyonát…
Jobban vigyázok rád, mint önmagamra.
Óvlak jégtől, téltől, széltől és önmagadtól…
Elfogultan szeretlek.
Mint kisgyermek,
vagy mint hű kutya
rajongok érted
s bódultan csodállak.
Csalóka csendben
pilled a város.
A bejgli hadak
ismét győztek…
Gondolatban
a Temze-parton
sétálok veled.
Épp csak dereng
és szitál a köd…
Karácsonyi kalácsom
fahéjas illatára
feltolulnak mind
a régi képek.
Pihék járnak
légies táncot.
Díszgyertyáink fénye
mesevilágot vetít.
Egy gyertya ég már
koszorúdon, Uram.
Szívem is kitártam,
várakozva fordulok
feléd most…
Ó, mondd, hogy szeretsz,
mondd sokszor,
mondd újra meg újra,
követem tested minden
apró rezdülését…
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes