Tavasz az őszben
Fura, hogy tavasz osont
most a tájba.
Kék ég alatt
meglepetten lapozgat
kalendáriumában az Ősz.
Fura, hogy tavasz osont
most a tájba.
Kék ég alatt
meglepetten lapozgat
kalendáriumában az Ősz.
Múltamba forduló jövőmből
tétován integetek a mának.
Hiába kutatom a végtelent,
nem ad semmiféle választ,
miféle állat is az ember.
Páriák vagyunk
saját életünkben,
kirekesztve onnan
magunk magunkat.
Életünk ajándék.
November 5-én versdélutánt szervezett a helyi nyugdíjas klub a pécsi Apáczai Óvoda és Általános Művelődési Központ intézményegységében. A rendezvény 14 órakor kezdődött, vendége és előadója a Litera-Túra Irodalmi, Művészeti és Kulturális Magazin társ-főszerkesztője, Hajnal Éva költőnő volt.
Oly korban élünk, melyben kevés a szépség
és túl sok a rémség, elvadult emberek
kérges szívében sohasem honol kétség,
valós okok nélkül dörögnek fegyverek.
Felhő álarc mögé bújt
a megfáradt napsugár,
indián nyarunknak vége.
Elővették szürke felöltőiket
szőlőtőkék és hársfák.
Gesztenyefák övezte
temetőben csendes
áhítat honol.
Senki sem siet,
csupán hervadt
koszorúk és ódon
kripták dohos szaga…
Összesöpörtem és batyuba
kötöttem múltam emlékeit.
Bár tiritarka darabkái nem
foglaltak sok helyet…
Korunk Embere gyorsan él.
Sokkal gyorsabban, mint eddig bármikor.
Legalábbis a nagyvárosi ember.
Emlékek porladó csokra borul ki
megfáradt lelke fedeles kosarából
míg szamárfüllel teli karcos fotóit
rendezgeti immár századszor újra
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes