Szilánkok I.
Kökény
Mézízűnek becézi
az éhező szája.
Csák Gyöngyi írásai
Álomnapló (részletek) – 14.
Estefelé a tavaszi nagytakarítás utolsó fázisa gyanánt előveszem a ritkán használt edényeimet, étkészleteket és a konyhai szekrényben fellelhető poharakat, átmosom, törölgetem mind, csak ragyogjanak. Szomszédasszonyom beszól hozzám, csodálkozik, hogy mennyi tányérom, tálam van, akár egy étteremben.
Így télen
Most jó egyedül a meleg szobában
Noé bárkája ritka csendembe úszik,
hozza magával, lám itt lebeg előttem
a múlt levegővel teli zsákja.
Falum
nehéz
csöndű
fáradt
béke
Őszelő
a vállamra terített
kabát alatt
halt meg a nyár.
Vivaldi
Jégvirág szívében
pattan meg az alkony,
lázító zenévé
szerveződnek hangok.
Nyárvégi…
Megfogyatkoztak a hajnalt ébresztő,
hangoskodó, boldog madarak
ha elvétve egy-egy idetéved,
gyengéden nézem csapzott,
hűségre esküt tett szárnyukat.
Kérdések
Övön aluli
ütéseknél fájhat-e
jobban valami?
Világvesztés
Hirtelen ennyi halott:
testvér, barát, szerelem
Isten feltette magában
hogy koldussá fosszon
Magam akarok maradni
Féltem, ezt az álmot is elfelejtem,
akár a pólyást, akit tikkasztó hőségben
hagytam a várfokon. Rettegek
megölik a forró napsugarak