Csák Gyöngyi írásai

Emeletes házba megyek, a kilencedik emeletre kell feljutnom, ott fogok találkozni szlovákiai facebookos ismerősömmel, H.Zs-val. Belekezdek a lépcsőzésbe, liftfóbiám miatt gyalogolhatok, úgy tűnik a lépcsőfokok is egyre magasabbak, szívem a torkomban dobog, de még mindig a negyediken landolok, pihegek, félek, hogy nem érek fel a megbeszélt időpontra, mobilom nem működik, hogy telefonálhassak.

Telefonbeszélgetés töredék Férfi: Akkor most mennék hozzád, ha nem bánod. Nő: Mit mondtál? Lehet, nem jól értettem a mondatot. F: Azt mondtam az imént, hogy mennék hozzád. N: Mikor akarsz jönni? F: Mondtam, hogy most! N: Mégis, hogy jutott eszedbe? F: Majd elmondom.. N: Ne hülyéskedj velem! Tényleg jönni akarsz?

Vaszaron, mintha Lelovicsék házának a nagyobb hányadában laknék kamaszkorú fiaimmal. Nagyon szép és kényelmes, hangulatos az otthonunk, szeretünk itt élni, gyermekeim is szorgalmasak, iskola után kiveszik részüket a házi munkából, fűnyírásból, kertgondozásból.

Felsőkövesden a szolgálati lakásomban járkálok és méricskélem, hova férne el egy kétszemélyes heverő a középső szobában, már el is képzelem, milyen jól fog kinézni a fatüzelésű kerek vaskályha mellett, hogy télen milyen nagy szolgálatot tehet ezzel a közelséggel.

Vaszaron, anyámnál összetolt ágyakon, hárman fekszünk P. mint plátói, középen közös barátunk Rajz János arcával, én pedig a másik oldalon egy takaró alatt. Ébredéskor anyám hozza a frissen főzött gőzölgő kávét, kivételesen még tejszínt is kapunk.

Születésnapom van, együtt a család ülünk anyósom nagy konyhájában, ott van halott anyósom, volt férje, sógornőm és a fiaim családostul. Tv-t néznek ebéd előtt, jókat beszélgetnek, de senkinek sem jut eszébe, hogy mi okból gyűltünk össze ilyen szép számban.