Kéri Katalin írásai

Napok óta nézte a nőt. Minden reggel követte szemével, amikor az gyors léptekkel elhaladt az árkádok alatt, és a sarokhoz érve átvágott a téren. Kecses, szinte légies volt a járása, pasztellszínű, lebegős szoknyát viselt. Az volt benne a legszebb, ahogy óriási szemeit félig lesütötte, mert ettől szinte olyan lett, mint aki még alszik.

Akárhogyan is illegették magukat a lányok, bármennyire szépítkeztek és mosolyogtak huncut szemekkel, mindannyian tudták, hogy a faluban Anna a legszebb. Törékeny, légies lány volt, hosszú, sötétbarna hajjal és ábrándos tekintettel. Ha végigsétált a legszélesebb utcán, teste, kecses járása bearanyozta még a vén, poros utat is.