Szabadításért való könyörgés zsoltára / Ének grádicsokon
Uram, védelmező ölelésedből kiengedtél.
Azt mondtad: felnőttem, repüljek magam.
Nem tudtam, hogy minden madár elköltözött már.
Nem készítettél föl erre.
Nélküled értelmetlen bolyongás.
Hajnal Éva írásai
már nem
nyílik
csukódik
vár
nyílik
csukódik
vár
Ezért
Az én apukám felnőttnek született. Sohasem látszott a szemében a gyerekség. Nem is a gólya hozta, a gólyának túl gyenge a szárnya. Egyetlen gólya sem bírta volna el, hogyan is pottyanthatta volna a nagymama udvarába…
Néma / Fodor Gabi emlékére
Nézd, kék lebeg kint – szótlan égi kút,
még szunnyadozva, lassan kortyolom,
mert szárnyavesztett, tépett sorsodon
fon csöndeket a néma mélabú.
Három kis vers a semmiről
semmi-csendben semmi-alma
semmi-asztal
lába barna
semmi-ágyon ül az álma
álma hátán absztrahálna
pucérsága pőre párna
vagyunk / Petőcz Andrásnak
amikor először találkoztunk
arról beszéltél
hogy a versírás elemi ösztön
első óránkon azt kérdezted tőlünk
mire jó a vers
a fény
a nagypapa mindig azt mondja
hogy a fény a belső zsebében lakik
épp a szíve fölött
ott
ahol a bibliája van
a nagymama ilyenkor csak mosolyog
Hajnalos
Megsebzett házak közt érkezik a hajnal,
egyszerű ruhája halvány fényű kék.
Pislog egyet-kettőt, elhussan az angyal,
szárnya alá hull az éjszakai ég.
Vadnak születtünk / Fenyvesi Ottónak
Vadnak születtünk, őznek, szarvasnak, csodának,*
aztán megmondták, maradjunk veszteg!
Egyébként tudhatnánk már: minden csoda csak három napig tart!
Szótlan szonett
Már majdnem éjfél, vége lett a napnak,
s látod, virrad épp földünk másik felén,
a régi hangok torkodban ragadtak,
apró felhő int a messzeség egén.