Bizalom játék
Érzem, hogy jön.
Nem látom, mert elbújt
a tükörben.
Nem láttam, mert ott volt
a múltban.
Nem jelezte semmi jöttét,
Budavári Zoé írásai
Hírmondó
Darabokra tört emlékek, halott idők közt fekszem. Nem akarom kinyitni a szemem, de muszáj, valami megmagyarázhatatlan borzalom tágra feszíti, kíméletlenül feltárva a valóságot. Mintha letépné rólam óvó csend-köpenyemet, az összes érzékszervemet egyszerre rohanja meg a világ. Csak szilánkokat, élesre csiszolt darabkákat érzékelek belőle.
Ha véget ért az ősi harc
Véget ért az ősi harc
harcos, ereszd le pengéd!
Szívd magadba a diadalt
– másképp sosem tennéd.
Hagyj békét a halottnak!
Megtette, mit a sors kívánt.
Lassan hullunk alá…
Lassan hullik alá a kő…
Ezüst fényét elnyeli a mély
Bezárul, majd kinyílik egy kéz
Lassan hullik alá a kő…
Nem simul többé tenyérbe
Halkan végezi be végre
Roppanós látkép
Roppanós látkép,
fák friss zöldje,
sötét szemű víz néz,
bölcsőként ölel körbe.
romos vár
és ép emlék
Szólító szó
ezüst fényben szól dalom,
ezüst fényben andalog.
halld meg szavam, beszélek
szabad vagyok, nem félek.
a szíved dobog, nézz fel!
a vonat robog, érd el!
Lisjar virága / Húgomnak
Sötét alak lopódzik az éjben. Fürge tekintete az ablakokat pásztázza, időről időre visszariadva az utca szürke köveire. Ha valaki szembe jön vele, ellibben az árnyak köze, a néma utca pedig olyan üresen bámulja a betolakodót, mintha évezredek óta elhagyatottan heverne. Amint az éjjeli bóklászó eltűnik, a lány ismét előbukkan.
Dúdoló madár
Dúdolom ezt a dallamot,
hogy tudjam, mennyit érek
Síri szél kél
a néma éjben.
Mióta nem hevertem ébren?
Már fél a tél,
de egészebb nálam.
Törött madarak
Nem tudom, mikor jelent meg az első repedés. Talán a világ, melybe születtünk, eleve torz volt, s hasztalan próbáltunk tisztaságra lelni benne. Ha azonban volt egy első, figyelmeztető reccsenés, mielőtt a rianás jeges mélye elnyelte az életünket, akkor ez a pillanat volt az.
Szobor
néma csendben
ül a szobor
szeme rebben
hangja komor
hallgatás
tócsa loccsan
szemét úszik