A „Dunántúl” 1940. április 3.-i számában Kürschner Emánuelné Kalliwoda Olga (1886-1952) hosszú írását közölte, amelyben fővárosi élményeit ecsetelte, „Budapesti élmények” címmel, „A jugoszláv dalosok között —Löncs a finn követnél —Kodály otthonában” alcímmel.
Az anafora görög eredetű szó. A jelentése: ’visszautalás, visszaszállítás, visszahozás’ a beszédben, illetve az írott szöveg előzményében említett szóra, szókapcsolatra. Lényegében a nyelvi takarékosság egyik érdekes példája.
Magyarország akkori miniszterelnökének, a karizmatikus Tisza Istvánnak (Imre Lajos Pál, 1861-1918) véleményéről, és az országgyűlésen elhangzott fontos politikusi álláspontokról mindig érdemes vezércikket írni – főleg ilyen fölfokozott történelmi helyzetben. Ezért elsőként a liberális „Pécsi Napló” (1892-1944) július 17.-i számát idézem, „A miniszterelnök a balkáni bonyodalmakról” címmel.
Pécs városa mindig is élen járt a virágosító mozgalomban – különösen a 19. század második harmadától, és ez fölerősödött a „Mecsek Egyesület” 1891-es megalakulása után.
Bizonyos zenetudományi és nyelvészeti ismeretek alapján nem nehéz felfedeznünk, hogy a beszéd- és énekdallam között létezik az összefüggés. A téma kutatói fontos tanulmányokban összegezték az összefüggés lehetőségeit, mégis maradtak fehér foltok ebben a kérdéskörben. Még ma sem látjuk pontosan, hogy milyen szabályok alapján épül rá a beszéd dallamsajátságaira az énekelt vers dallama.
Már 1914. július közepén jártunk, amikor még mindig voltak, akik megemlékeztek a trónörökös pár meggyilkolásáról.
Az 1930-as, 1940-es évek egyik méltán ünnepelt „dívája” volt Muráti Lili (Teodóra Aurélia, 1911-2003), Vaszary János (1899-1963) színész, színigazgató, rendező, színműíró későbbi felesége (1941-től).
Úgy, hogy hirtelen nem találjuk meg az adott szó, szókapcsolat írására vonatkozó szabályt a HSz.-ben. Úgy, hogy gátlástalanul (a szabályokkal mit sem törődve), csak az ösztönös nyelvérzékünkre támaszkodva írjuk a kérdéses szót.
Amint közeledünk 1914. júliusának közepe felé, úgy szaporodnak meg a pécsi sajtóban is az elemző cikkek a gyilkos merénylet utáni helyzetről, különös tekintettel a szerbiai fejleményekre és a monarchiával való viszonyára.
A nagyhírű Pécsi Dalárda az 1926. évi márciusi hangversenyén fönnállásának és működésének újabb jelentős állomásához érkezett, amelynek személyes vonatkozása volt, mégpedig nem is akármilyen: dr. Boldis Dezső főkarmester 50. alkalommal dirigálta az ismét az ország elsői között nyilvántartott többszólamú vegyeskarát.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
