Annak idején „István, a királyt” titokban csempészték át a határon magyarországi ismerőseim, nem kis kockázatot vállalva. Téli időben jó nagy, vattás kabát hátába rejtették el antibébi-tabletták, tiltott könyvek, folyóiratok társaságában. A már „bejáratott” román vámos az utazótáska kinyitásakor az előre odakészített nyugati cigire, magyar kártyára, rádió-tv programra csapott le.
Néhány hónapos tanulmányút keretében 1973-ban magfizikai kísérleteket végeztem egy svédországi kutatóintézetben. Szorgalmas olvasója voltam a nyköpingi városi könyvtárnak, itt került a kezembe egy norvég egyetemi tankönyv, R. I. Christophersen „Portrait of Britain” című műve.
Valaminek vége lett…
Valami örökké elveszett.
Az ítélet végrehajtva,
Az embernek nagy erőt kell gyűjtenie, hogy kimondja. Nagy erőt kell gyűjteni, sőt átgondolni az elmúlt hónapokat, talán éveket, de az sem árt, ha gondtalan, most már gondtalannak vélt gyermekkoráig nyúlik vissza, önfeledt gyermekkorára, amikor még minden olyan egyszerű volt, amikor még pár óra elég volt ahhoz, hogy egy pofont elfelejtsen, akkor még súlyos bűnként rá nehezedett pajzán játékain napok alatt túltegye magát.
Grundsuli. Van egy ilyen nevű intézmény Pécsett, bár talán kevesen ismerik. Épülete ott van a Siklósi út 70-ben, a volt tüzérlaktanya betonkerítése mögött. Tetszetős a neve, funkciójához azonban nemigen illik a suli kifejezés, mert alig van köze a hagyományos iskolához. Talán inkább az élet iskolájának, a tudat és lélek fejlesztésének egy alapfokú intézménye ez.
Még a télen bekopogott hozzám egy busó. Úgy megijesztett, hogy megijedtem. Telet űzni jött. Mondtam neki, itt tél csak jelképesen van, hó is csupán fenn a hegyekben. Nem baj, nem baj, erőszakoskodott, ő ott is elűzi a telet, ahol nincs… Most csak Európában próbálkozik, de jövőre már Afrika felé kacsingat. Ha futja a büdzséből.
A dalmát tengerpart kedvelt üdülőhelye a kopár Biokovo hegy lábánál, pálmafákkal szegélyezett, félkör alakú kikötőöböl mentén húzódó Makarska. A mai város egykoron a hegyoldalban elterülő, római eredetű Makar városka kikötője volt. Hamisítatlan dalmát hangulatú település, míves homlokzatú kőépületekkel, sikátorokkal. Makarska jelképe az 1766-ban épült Szent Márk templom. Tornya a város több pontjáról is látható. Közvetlenül a templom előtt, a tér kellős közepén áll Andrija Kačić Miošić (1704-1760) szerzetes, nemzeti költő kedves szobra.
A kertközi házak nehezen viselték egymás közelségét: forró nyár lüktetett közöttük, elhemperedett a nyírott gyepen, kiperzselt foltok éktelenkedtek a helyén.
Egy szabadtéri előadásra érkeztem – évente visszatérő vendégként – Szegedre. Másnap a késői ebédtől és a nyári melegtől kicsit tikkadtan az 1-es számú villamoson a 2002. évi szabadtéri idény alatt vásárolt, érvényesített jeggyel utaztam. A jegyellenőr – mint régi értékű jeggyel utazót – 2000 forint pótdíj fizetésére szólított fel.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
