Hétmérföld maradt mögöttem…
Csendesedve, mint a vihar,
ha ereje lassan kihal,
kantáromat kikötöttem,
hétmérföld maradt mögöttem.
Hónap: 2021. január
Tohuvabohu
Rémálmok gyötörték szegényt…
Kék elefántok rohantak át egy ködös éjszakán
mindenféle rögös úttesteken
meghemperegve olajos tócsákban
Jókedvű ének
járok-kelek,
énekelek,
a kertbe is
kimegyek
Egy kész költemény
Ahol e vers kezdődne, a szó elakad
A leírhatatlan látványtól megvakul a gondolat
Pusztán szép tested faragta a rímeket
Szerelmünk vallás lesz, nászunk templomában
(F)ordítok – 20.
Videcz Ferenc: Utazás
Felkészültem az útra,
Itt állok naprakészen.
Eltűnök téli éjek
Csillagpor-tengerében.
Ne csak a Magyar Kultúra Napján
Egyszer májusban beszélgettem telefonon egy művelődési ház vezetőjével egy esetleges őszi előadásomról. József Attilát ajánlottam neki. Pillanatnyi „kínos szünet” után megszólalt a hölgy: „József Attila októberben? Tanár úr, akkorra már jócskán kifutottunk a Költészet Napjából!”
Egy betű látszata
A Variációk a Színes városhoz – Zománcművészeti kísérletek a magyar képzőművészetben (1967-1972) című időszaki kiállítás (Pécs, Modern Magyar Képtár, Papnövelde utca 5.) kísérőprogramjaként a Baranya Megyei Fiúnevelő Otthonból (Pécs, Megye utca 22.) áthozva – gondos tisztítás és konzerválás után – a Modern Magyar Képtár állandó kiállításában helyezték el Ficzek Ferenc (1947-1987) alkotását.
Emberi szikra
– Ez az a ház… – egyetértően bólintanak, és elindulnak a zöldre festett ajtó felé. Viola szobrot lát a kertben. A szobor feje félrebillen, két kezét keresztbe teszi a melle előtt. Embermagas a szobor, a szemébe lehet nézni. Az egyik szemébe, egy szeme van. Elakad a szavuk… – Ilyen volt?
Szobrászoknak hirdet pályázatot a Zsolnay Örökségkezelő
Térjáték címmel hirdet pályázatot a Zsolnay Örökségkezelő Galéria divíziója szobrászművészek részére, elsősorban szobor, illetve művészeti installáció bemutatására. A szakmai zsűri értékelése után a legjobbnak ítélt pályázók a Művészetek és Irodalom Házában mutathatják be alkotásukat.
Pécsi Nemzeti Színházunk történeti forrásai (1895-1949) – 16.
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.