Erdély

Utazásunk első részében Dél-Erdélybe a Bánságba látogatunk. Ezt a vidéket nyugaton a Tisza, északon a Maros, délen az Al-Duna határolja. Keleti oldala a történelmi Erdéllyel határos. Fő célunk az al-dunai hajókirándulás és a monarchia híres fürdőhelyének, Herkulesfürdőnek felkeresése volt. Innen a Szilágyságba látogatunk. Befejezésként ismét Kalotaszegen állunk meg és egyik legszebb templomával ismerkedünk meg.

Voronet falu mellett a hagyomány szerint Daniil remete fatemploma és remetelaka állt. Ezeknek ma már nyoma sincs. A község közepén kis dombon Stefan cel Mare fejedelem erődtemplomot emeltetett. A falak már nincsenek meg, de a templom áll. A bejárata feletti felirat szerint 1488. május 26. és szeptember 14. között építették „a jó Isten akaratából és Szent Daniil remete imádsága segítségével”. Alatta a „Szent ölelés” ikonja látható.

A Kárpátok keleti oldalán leereszkedve, gyönyörű erdős tájakon, bükk- és lucfenyők között haladtunk. A gerincről letekintve feltárult előttünk egy völgy, melyben a Moldovita folyó kanyarog. Leérve az azonos nevű falu közelében – ahol a Ciumirna patak a Moldovitába ömlik – a híres kolostorhoz értünk. A XIV. században itt fatemplom állt, melyet Alexander cel Bu fejedelem lebontatott és fallal körülvett kőtemplomot építtetett a helyére.

A közel másfélezer méteres magasságból sok hajtűkanyaros úton leereszkedve értünk a Kárpátokon túli Moldva északi területére, Bukovinába. A tájat körös-körül fenyves erdők borítják, hiszen még ezer méteren vagyunk. A hegyeket kanyargós, szűk völgyek szabdalják, az utak mentén kőgörgeteges patakok csobognak.

Erdély északi megyéjének központja a Tisza és az Iza folyók öblében fekvő szigeten, az ukrán határ közelében. A szomorúság városának nevezhetjük: a háború előtt ez volt az utolsó magyar város, ahol elbúcsúzhattak hazájuktól az orosz frontra indulók, vagy akiket később fogságba, kényszermunkára vittek a Szovjetunióba.

A községről az előző számunkban írtam. Most képeken mutatom be: Bárdfalva határában – a zsindelytetős, boronafalú házak mellett álló fából faragott Golgota:
Mint a helyiek elmondták: azoknál a házaknál, ahol eladó lány van, az udvaron felállított, leveleitől lecsupaszított fák ágaira zománcedényeket raknak.

Tűhegyes tornyú temploma 1717-től a község feletti dombot uralja. A Kegyes Paraschiva tiszteletére szentelték fel. Deszkafalára a képeket 1780-ban Radu Munteanu festette. 1996–1998 között az UNESCO támogatásával felújították a képeket. A népiesen naiv festészet különleges hatású képei megszabadulva a gyertyafüst évszázados kormától, ismét élénk színekben tündökölnek.

A Klastromréten található skanzen hegyes-völgyes tájain tovább sétálva betérhetünk az egyszerű, szegényes falusi portákba. Az épületek falait 20-25 cm vastag gerendákból építették. Ez a borona-falú építési mód kellemes hőmérsékletet biztosít: nyáron hűvös, télen könnyen fűthető. A gerendázat hézagaiba mohát, szénát tömtek, majd a falakat deszkával borították.