Horvátország

Dél-Dalmáciában, az Adriai-tenger Split és Dubrovnik közötti részén, egy hosszan elnyúló félszigetet és több, hasonló alakú szigetet láthatunk a tengerpart közelében. Közülük ma a jó borokat adó Pelješac-félszigetet és a természeti értékeket rejtő Mljet szigetét látogatjuk meg. Dubrovniktól 60 kilométerre északra találjuk a Pelješac-félszigetet. Közvetlenül az összefüggő szárazföld és a félsziget találkozásánál két történelmi kisváros helyezkedik el. Az egyik Mali Ston (Kis-Ston), a másik Ston – előbbi a földszoros északi, utóbbi a déli oldalán.

Az Adria gyöngye, Szent Balázs városa, Dubrovnik Dél-Dalmáciában helyezkedik el. A várost 650-ben alapították egy kis szigeten, elnevezése viszonylag újkeletű, az első világháború lezárását megelőzően Raguzának hívták. A kereskedelemből gyorsan meggazdagodott, az önálló köztársaság gazdasági erejének és nem mellékesen ügyes diplomáciájának köszönhetően sose vesztette el függetlenségét. Fénykorát a 15-16. században élte, a 35 ezres lakosságú köztársaság a világ harmadik legnagyobb kereskedelmi flottáját tudhatta magáénak. A várost körülölelő fal szintén elrettentő erő volt a támadók szemszögéből, azonban mégsem a harcok, hanem az 1667-es földrengés tette benne a legnagyobb károkat.

Dalmácia az Adriai-tengerpart keleti részén húzódik. A táj képének meghatározó elemei a tenger és a parton húzódó Dinári-hegység parti övezetének kopár hegyvonulatai. A félszigetekkel és szigetekkel teli, rendkívül tagolt partvonal a hegység süllyedésének eredményeként alakult ki: a hosszan elnyúló völgyekbe benyomuló tengervíz mintegy „leválasztotta” a kiemelkedő területeket. A folyamat kitűnő bizonyítéka a szigetek hegyvidékkel párhuzamos csapásiránya. Dalmácia három részre tagolható: Észak-, Közép-, és Dél-Dalmácia, mindhárom eltérő tájképi adottságokkal rendelkezik.