Napjainkban a bőség zavarát – de egyben válságát is – éli a magyar természetirodalom. Nemrég még a kereslet dominált a piacon, s rövid idő alatt a kínálat vált uralkodóvá. A műfaj kedvelőinek örülniük kellene e jelenség láttán, de helyette mind gyakrabban éri őket csalódás, bosszúság.
„A Pécsi Postaigazgatóság és a Hetedhéthatár közös kiadásában jelenik meg ez a füzet a bélyegekről.
A bélyegekről, amelyek jóval többre hivatottak, mint a levél feladásához szükséges kisméretű, enyvezett hátoldalú, recés szélű kis papírdarabok…”
Pár embert, leendő szerzőtársakat hívtam el a Mecsekérc Rt. pécsi irodaházába öt évvel ezelőtt, s beszéltem nekik egy újságról, amely addig csak a fejemben létezett, aztán pár hét múlva megjelent az első szám.
Rohansz, mint egy pányváját vesztett csikó. Füled mellett fütyül a szél. Szereted a sebességet. Az Élet felfokozott ritmusát. Csak néha kényszerülsz arra, hogy megállj!-t parancsolj magadnak és lihegő tüdővel, zakatoló szívvel visszanézz, honnan is rohansz. S arra már időd-erőd sincs, hogy azt is megnézd, merre is tartasz. Jó néha, kell néha, hogy megálljunk.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
