Búcsúzik a Hetedhéthatár Káplár Lászlótól, az MTI Baranya megyei szerkesztőségének vezetőjétől, attól a baráttól, kollégától, aki ott volt a magazin születésénél, segítette a kezdeteket, és gondviselő szeretettel támogatta a lapot mindaddig, míg köztünk volt. Lassan három éve, hogy a gyilkos kór kikezdte Laci szervezetét, 2000 májusában műtötték. Aztán tavaly októberben kórházba került, és az orvosok novemberben széttárták a kezüket, mondván: nem tehetnek semmit.
Jéki László, barátunk és szerzőtársunk ismeretterjesztő tevékenysége ismert a magyar médiában, több lapban publikál, rendszeres szereplője a tévék, rádiók tudományos műsorainak. A gyilkos nő és a bab címmel, Konyhatudományi írások alcímmel a Magyar Konyhában közzétett írásaiból jelent meg egy kötet nemrégiben.
Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata 2002. évi turisztikai pályázatán elnyert támogatással készült Tillai Gábor városkalauza. Dr. Ujvári Jenő, az Örökség Ház igazgatója a Pécsre látogatókat köszöntő szöveggel ajánlja a kis kötetet az olvasók figyelmébe. Ebből idézünk: „Kedves Vendégünk! A Zsebemben Pécs kiadványban leírt séták sorrendjét a bemutatásra kerülő nevezetességek idegenforgalmi látogatottsága határozza meg…”
Életről, halálról, mindenről, semmiről… címmel jelent meg Bokrétás András válogatott írásaival a nyolcadik Hetedhéthatár-füzet.
„A szerző megfigyeli a természet jelenségeit, a hangokat, a csöndöket, az illatokat, megfigyeli az emberi arcokat és történéseket, fölidézi emlékeit, a múltat, és igyekszik írói eszközeivel mindezt rögzíteni, a nyelvi kifejezés síkján papírra tenni…”
Napjainkban a bőség zavarát – de egyben válságát is – éli a magyar természetirodalom. Nemrég még a kereslet dominált a piacon, s rövid idő alatt a kínálat vált uralkodóvá. A műfaj kedvelőinek örülniük kellene e jelenség láttán, de helyette mind gyakrabban éri őket csalódás, bosszúság.
„A Pécsi Postaigazgatóság és a Hetedhéthatár közös kiadásában jelenik meg ez a füzet a bélyegekről.
A bélyegekről, amelyek jóval többre hivatottak, mint a levél feladásához szükséges kisméretű, enyvezett hátoldalú, recés szélű kis papírdarabok…”
Pár embert, leendő szerzőtársakat hívtam el a Mecsekérc Rt. pécsi irodaházába öt évvel ezelőtt, s beszéltem nekik egy újságról, amely addig csak a fejemben létezett, aztán pár hét múlva megjelent az első szám.
Rohansz, mint egy pányváját vesztett csikó. Füled mellett fütyül a szél. Szereted a sebességet. Az Élet felfokozott ritmusát. Csak néha kényszerülsz arra, hogy megállj!-t parancsolj magadnak és lihegő tüdővel, zakatoló szívvel visszanézz, honnan is rohansz. S arra már időd-erőd sincs, hogy azt is megnézd, merre is tartasz. Jó néha, kell néha, hogy megálljunk.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
