Őszvégi reggel
Szakadozott takaróját épphogy lerúgja magáról az álomittas reggel. Itt-ott még pisla hunyorgással búcsúzik egy csillag.
Szépirodalom – próza
A kabát
Hárman vagyunk a szobában, ha hárman együtt vagyunk, az leginkább valamely szobában szokott így lenni, megesik, persze, másutt is, az utcán sétálgatva, valamelyikünk kertjében, udvari zöldben, virágok közt; olykor a másik kettő nem látszik – vagy csak egy közülünk – a növények takarásában vagy a bútorok között alkonyatkor hirtelen megsűrűsödő homályban; mások ilyenkor nem is gondolják, hogy hárman vagyunk, mi ezen csak mosolygunk.
Bimbó
Mielőtt bárki is a Milka tehénre gondolna, sietve elosztom eme cseppet sem ildomos gondolatot, és elmondom, hogy amiről mesélős kedvemben regélek, kétlábú, szőke és kékszemű, repkedő szoknyácskás kislány…
Fiúk
Négy fiú ült a szilvafa árnyékában.
A legnagyobb közülük egy ormótlan fadarabot farigcsált. Érezte, ügyetlenül fogja a kést, amely ráadásul életlen volt, nehezen bírt a kemény fával, alig hullongott körülötte valamennyi nyesedék.
Fák
Az éjszakai vihar letörte a barackfa legszebb ágát. A sok-sok sárguló barack ágastól a földre esett, nem sok hasznát venni már. Az öregember csalódottan nézte a pusztítást. Minden porcikájában benne érezte a fa fájdalmát. Szerette a növényeket, de különösen a fákat.
Rögbeszéd
Poros ösvényeken, aszály sápasztott virágcsonkok között, már esőt jósló felhőcsipkék alatt járkáltam az elmúló nyár délidei csendjében, nagy kertjében az elmúlásnak.
Stréber október
Ránavigáltam „szigorúan titkos” hungarocell jelzőbójámra egykettőre, keresnem sem kellett. Jólesett a negyedórányi evezés a kiadós ebéd után; ki is melegedtem kissé. Sört szopogatok. Fogascsalogató, testes tenyészküszök pöccögetik ötméteres vízbe lefutó, teljesen ellazított zsinórjaimat. S mintha az azúrkék égből fiatal férfikorom színes emlékeiből font virágkoszorúk hullanának.
November
Megint ősz van, megjött, mint ezer évekkel is ezelőtt. A költöző madarak tudták, a fecskék már szeptember elején villanydrótokon, nagygyűlésen beszélték meg a további teendőket, szertartásosan készültek a nagy útra. Néha tollászkodtak, aztán egyszerre szinte mozdulatlanul figyeltek, szigorú sorokban, fegyelmezetten rendeződve.
Gyertyagyújtás (Részlet)
Az október hamisítatlan nyári meleggel búcsúzott. A temető virágait rajokban lepték el a vadméhek, a fénylő nyírtörzsek feketén varasodó kérgébe már bevackolódni készülődtek a suszterbogarak, most csodálkozva jöttek elő, zavarodottan szemlélődtek előbb, aztán naplementéig élvetegen sütkéreztek a sötétebb síremlékek átlangyosodó peremén.
Férfi a parton
Nagyon esik. Szürke és bánatos a város, fázósan bújnak össze a nedves falú házak és fenyegetően sötét színű az ég. Az utakon hömpölyög a víz, alig tudtam átkelni egyik oldalról a másikra. Sárga esőkabátban vagyok, hogy legyen legalább valami, ami a napsugárra emlékeztet ebben a vigasztalan időben.