Pécs és Baranya egyik legtekintélyesebb napilapja, a Dunántúl 1942 karácsonyára a fenti címen újra megjelentette rovatát, amelyet ezt követően napi rendszerességgel közölt. Érdemes a szerkesztőségi bevezetőt idéznünk: „Itt a karácsony. Háborús. Nehéz. Apák, fiak, testvérek, rokonok állják kinn a vártát, védik a hazát. Sok otthon ünnepel nélkülük.
A felvilágosodás korának egyoldalú érdeklődésére jellemző, hogy a 18. századi nagy utazók – közöttük Goethe – figyelmét messze elkerülték a bizánci-arab-normann kultúra kimagasló építészeti alkotásai; ők kizárólag a klasszikus görög-római hagyományokra koncentráltak.
Ez idő tájt, nyolcvanöt évvel ezelőtt az első, huszonöt évvel később a második világháború tombolt, tőlünk északra, keletre, délre, nyugatra. E – számunkra értelmetlen magyar „holokausztok” közel egy-egy milliós áldozatára már szabad emlékeznünk. Az alábbi kis, morzsányi történet – a már részleteiben rég elfeledett első világháborús, 1917. november 10-ei harctéri esemény elbeszélésével apámnak is szeretnék emléket állítani.
Bár a második világégés karácsonyait nem szakították meg (legalább ideiglenes) fegyverszünetek, magas rangú egyházi és világi vezetők szerte a világban, a rádiókban és az újságokban, de nyilvános szereplésekkor is, igyekeztek az ünnepnek megfelelő hangnemet megütni, amikor szóltak a harcoló katonáikhoz és ezek hozzátartozóihoz, de az egész háborúzó társadalomhoz is.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
