A www.kalaka.com internetes szépirodalmi folyóirat augusztusi száma a tragikus sorsú Radnóti Miklósra emlékezik. Életrajzát és néhány csodálatosan szép versét közlik a Klasszikusaink oldalon. A Galériában egy kevésbé ismert képzőművészeti műfaj, a miniatűr festészet egyik kitűnő képviselőjének, a kanadai Szabó Magdának műveivel ismertetik meg az olvasókat.
Az UNESCO 1970-ben létrehozott CIOFF szakmai szervezete az egyes népek szokásainak, viseletének, népi mesterségeinek, népzenéjének, népitáncának, egyszóval népi szellemi örökségének, kulturális értékeinek megőrzése, megismertetése céljából négyévente World Folkloriada elnevezéssel találkozót rendez.
Bizonyára mindenki ismeri azt a nem csak meteorológusi körökben idézett mondást, hogy „egy lepke meglengeti a szárnyát Japán fölött és abból Európában vihar lesz”. Sok mindenre utal ez a kép, de leginkább az hámozható ki belőle, hogy az égvilágon minden összefügg mindennel.
Június 14-én a Mohácsi Jenő Városi Könyvtárban mutatták be a fiatalon elhunyt Árgyelán Zsuzsa (1957-2003) szellemi örökségét egybefoglaló verseskötetét, a Testamentum-ot.
A holocaust áldozatainak emlékére az 50. évfordulón 1994-ben megjelentetett bélyeg (MBK 4271. ssz.) után idén, a 60. évfordulóra szintén adott ki bélyeget a Magyar Posta, április 16-án. Nagy Péter tervezőművész nemes egyszerűséggel, szimbólumok alkalmazásával méltó kisgrafikai alkotást hozott létre.
Láthatatlan és újra látható emlékműveinkről szól az Erdélyi Könyv Egylet (EKE) tizennegyedik kötete. „A magyar emlékjelek eltüntetésének, lerombolásának, szétverésének a múlt század szinte egész folyamán űzött praktikáját nem azért választottuk témául, hogy a sérelmeket újra felhánytorgassuk, hanem azért, hogy fénypászmát vessünk a közösségi identitás-kifejezésnek és emlékezésnek ezekre a kőből és bronzból való tárgyi megjelenéseire…”
Szórakoztató anyanyelvi komolytalankodások – ez lehetne Kocsis Tibor új könyvecskéjének alcíme. Tudja, milyen lehet a macskafarkú veronika? Látott már fenékjáró küllőt? Ismeri a pellyegetett tüdőfüvet?
A 100 éve született Keresztury Dezső emlékének szentelték a szervezők az idei Laus Pannoniae találkozót. Miközben a turistacsalogatóan tiszta és rendezett Keszthely sétálóutcáján baktattam a Kastély felé, azon ábrándoztam, hogy egy dolog van csak annál jobb, egy jó helyen tartózkodni; visszatérni oda.
Pécs egyik régi, patinás kertesházas negyedében fogad otthonában. A népi motívumokkal díszített kaput faragott oszlopok ölelik körül. A kis, zárt udvaron is a népi faragászat motívumait vélem felfedezni. A főépület mellékszárnyába, a „műhelybe” invitál. Elnézést kér a rendetlenségért, de a folyamatos munkához a forrásanyagnak, a jegyzeteknek mindig kéznél kell lenniük.
Egy-egy kávé mellett ücsörgünk. Az egyik fekete, a másik is. Aki válaszol Marseille-ban, aki kérdez Bilbaóban. (Ilyenkor kell betenni egy olyan mosolygós bogyót, amit a szaknyelv smileynak hív.) Tehát Éva és én nem látjuk egymást, nem is halljuk – bár a háló adta lehetőségek ezeket nem zárják ki. Ülünk, kávézunk és levelezünk. Netinterjút csinálunk.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
