„Nem tudod, hol van egy olyan vendéglő Pécsett, ahol cigányzenekar játszik – fordultak hozzám számtalan alkalommal barátaim. – Két hét múlva külföldi vendégeim érkeznek, és oda szeretném vinni ebédelni.” Ilyenkor gondolatban végigszaladok az általam ismert pécsi vendéglőkön és a végeredmény mindig ugyanaz: Pécsett nincs ilyen vendéglő!
Wessely Gábor „Demokratikus fordulat” című kötetéből ismertetett néhány részletet Kosztolányi Péter. A Napló a kelet-európai változásokról – alulnézetben alcímet viselő kötet utolsó naplóbejegyzése: „Az események ismétlődnek, felgyorsulnak, és jelentéktelenekké vagy végzetesekké válnak…”
Hófehér falak.
Zöld ablaktáblák.
Oszlopos tornác.
A falon tábla, rajta felirat: Szigetvári János Tájház.
Szigetvári János – a Szigi – ránézett a romos épületre, és már nem is azt a düledező építményt látta, hanem azt, hogy milyen lesz: fehér falú, zöld ablakos, barátságosan hívogató. Az ő tervei alapján valósult meg a tájház, amely most az ő nevét viseli. Amikor három éve Hetedhéthatáros asztaltársaságunk tagja volt még ő is a pécsi Iparos Vendéglőben, jókat derültünk azon, hogy akármelyik település került szóba, Szigi már mondta is, hogy ott éppen mit tervezett.
Egy emlékmű-együttes felállítását célul kitűzve a Mohácsi Városszépítő és Városvédő Egyesület felhívással fordul az ország lakosságához. II. Lajos király születésének 500. évfordulójára, egyben az 1526. évi mohácsi csata hőseire emlékezve a mai utódok szobrot kívánnak állítani Mohács főterén, a Fogadalmi Templom keleti árkádsora elé, és ehhez kérik a honfitársak támogatását.
Az ötvenötödik évében járó, kolozsvári szerkesztésű Művelődés című folyóiratot mutatta be Pécsett a Határon Túli Magyarok XI. Fesztiválja egyik rendezvényeként Szabó Zsolt főszerkesztő. Az addig Bukarestben szerkesztett folyóirat 1991-ben került Kolozsvárra, ekkor lett a főszerkesztője Szabó Zsolt, aki korábban a Kriterion Könyvkiadó szerkesztője volt.
2002-ben születésnapot, a kétszázadikat ünnepeljük: „Kossuth apánk”-ét. 1849. augusztus 19-én Orsovánál honvédei zokogásától kísérve hagyta el az országot; 1894. március 30-án a magyar határtól, Csáktornyától könnyező sokaság közepette tért vissza – holtában. Halálát követően országszerte fölerősödött a törekvés Kossuth Lajos emlékének méltó megörökítésére.
Nemcsak Tolnából és Baranyából, hanem az ország északi részéről, Szilvásváradról és Mezőkövesdről is érkeztek tojásdíszítők a Kulturális Örökség Napján, szeptember 22-én rendezett zengővárkonyi rendezvényre. Dr. Nienhaus Rózsa múzeumalapító köszöntötte a megjelenteket, s bemutatta a múzeum legújabb szerzeményét, melyet a németországi Carina Charlton Wuppertal készített és ajándékba adja a Míves Tojás Múzeumnak.
Debitzky István hozzátartozott Pécshez. Egyénisége meghatározott egy iskolát, technikusok, mérnökök viszik jó emlékét tovább – sok ezren, hiszen negyed évszázadon keresztül igazgatta a Pollack Mihály Építőipari Technikumot és Szakközépiskolát, népszerű nevén a „kis Pollack”-ot. Tanári és művészi diplomája volt, s bár művészként indult, de Magyarországon tanárként élte le életét. Felesége, Ilona asszony összeállítása alapján közöljük az alábbiakban Debitzky István életútját – halálának 10. évfordulóján.
Meglepődtem, mikor András öcsém egykori barátja, Füredi Feri arra kért, írjak megemlékezést Bálint B. Andrásról, tragikus halála 5. évfordulójára.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
