Nevess rám!
Nincs még egy olyan megnyilvánulása az embernek, amivel annyira sokféleképpen mutatná meg magát akaratlanul, mint a nevetése.
Szépirodalom – próza
A nyitrai Atlasz-szobor története
Nyitrának, az egykoron királyi, majdan püspöki városnak – történelmi fontosságához mérten – sajnos kevés a jelentős képzőművészeti alkotása, pontosabban köztéri szobra. Ám a felsővárosban, a Pribina téren, közel a várhoz két szobrot is találhatunk.
Tűnődés a „Kettenegy”-ről
Istenek ezreit álmodta meg s emelte maga fölé az ember évmilliós vándorútján máig, és mindig annak, ami hiányzott belőle: tudásnak, erőnek, társnak – jobbik felének -, hogy tudjon és bírjon is élni, s ne érezze magát egyedül, elhagyatottnak.
Igyekezett jól fordítani
Milan Navrátil cseh íróval és műfordítóval még a régi rendszerben ismerkedtem meg a Magyar Kultúra Národní trídán (Nemzeti sugárút) lévő könyvesboltjában. Azóta a demokrácia elsodorta ezt a – magyarság szempontjából igen fontos – intézményt is.
Kölyökkori koccanások
Gatyás kölyökkoromban június idusán ágyékig érő langyos vízben lestük a leívott pontyok örömtáncát. A nyers kőrisfa bot végére kötött pár méter zsinóron lógattuk a dróthorgot a zsenge nádszálak közé. Nagyon izgalmas játék volt. Néha egy-egy kisebb aranyhasút sikerült is megfognunk a tilosban. Mögöttünk, a vasúti sínen délutánonként végigsétált a rendőr a farkaskutyájával.
Artúrka
Artúrka egy fehérbóbitás kakadu (Cacatua alba), körülbelül 16 éve került hozzánk Bécsből, egy magyar származású madárkereskedőtől. Akkoriban Sopronban laktunk, a „kismadár” (aki mintegy 45 centiméter hosszú a fejétől a farkáig) a hazavezető utat egy kartondobozban töltötte, és már ekkor bizonyságot tett kivételes egyéniségéről – kitartó munkával lyukat rágott a doboz tetején, nem kis rémületet keltve, hiszen valahogyan haza kellett hozni anélkül, hogy a gépkocsi légterében szabadon hancúrozhatott volna.
Panta rei
Amikor az öreg görögök ezt a kurta mondatot leírták – hogy minden mozog -, maguk se tudták talán még akkor biztosan, hogy az egyetlen biztosan tudhatót mondták ki vele a világról.
Kék ég, zöld keretben (B. Gy.-nek)
Te is tudtad, én is tudtam, hogy jön az az iszonyat, melyet kimondatlan szavak elröppenő bújócskáiba burkolva üzentél az értőn érzőknek, mikor a jelről beszéltél, a rajt jeléről, hogy akkor jönnötök kell.
Tomi
Csak én tudom, ki voltál. Hozzám tartoztál, és elvesztettelek. Ötven éve… A világ, a haza, a család, az apád, az anyád, az iskola… már a nevedet sem tudja.