Mint fák a szélben
A dombtetőn a ház előtt
két roskatag fa. Összenőtt,
A dombtetőn a ház előtt
két roskatag fa. Összenőtt,
Ólomból szőni pilleszárnyat,
Hulló pihékből bércre várat,
A termelési adatok sora, mint szűnni nem akaró áradat zsongott át a megszokott útvonalon: egyik fülön be, a másikon ki.
Lehet, hogy túl sok volt a tükör…
A fürdőszobában a mosdó fölött… csak akkor látott bele, ha lábujjhegyre állt…
1932. szeptember 2. Megszületett a trónörökös!
Trónörökös? Ezt mondják az első fiúra, legyen a bölcső akár királyi házban, akár szegény ember kuckójában.
Voltál már Berlinben? Egy vacsora a tv-toronyban! Felejthetetlen… lehet.
Engem a társaság férfitagjai előzékenyen az ablak melletti helyre akartak tessékelni, ahonnan a legszebb a kilátás, de én az egyenjogúságra hivatkozva elhárítottam minden ajánlatot.
Kicsit fájdította a derekát, ezért óvatosan térdelt le. Gyakorlott, gyors mozdulattal befűzte az asszony cipőjét, dupla csokrot kötött, hogy el ne oldódjon a fűző…
Először bemutatkoznék: Harmat Gizellának hívnak. Gizella… Ugye milyen szép név? Dallamos. Felnőttes, komoly. István király feleségét is így hívták.
Maradj még! Olyan régen jártál nálam… Még annyi mondanivalóm van… Nézd csak meg ezt a vitrint… Látod, itt tartom az emlékeimet…
Mit akarok? Mit is akartam…
Fejemet homokba kapartam,
vakon, süketen vártam, hittem,
életet adtam s lemerültem
a tudva-tudott semmibe.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes