Hajnal Éva írásai

Évre év nő, nap
a napra, s elpihen egy
pillanatra,
bársony már a mozdulat…

Első látásra
szerelem, mandulafa
becses virága…

Szívdobbanások:
vérereimben
március muzsikál…
élő folyamként
ömlik, … elragad.

Én nem értem
ezt a világot …
mindenben ott vagy,
most mégsem
találok
semmit a helyén…

Messziről jött
csönd vagyok
ma már,
lábnyomomban szellő
lépeget…

Korcsolyapálya
a járda, talpam kristály-
koppanása cseng.

Szinte hallatszik
a sötét…, árnyékpercek
ülnek léptein.

Sorsod sorsomon
muzsikál…, lágy dallama
szép, karcsú gyöngysor

E g y r e csak esik.
… gondolatkísérlet a
tél, havat nem is

láttunk még idén –
lassan, m e r e n g ő n szitál…