Interjú

A történelem viharai indították el egy gazdag, sikeres életpályán Hesz János mesterfodrászt.
– Származásomat tekintve én is a „háborús bűnösök” nemzetiségéhez tartozom. Édesapám, aki sok bebörtönzött sorstársához hasonlóan 1947-től Vácon töltötte éveit, azt mondta: „Kisfiam, legyél te borbély. Az az első naptól pénzt keres, az a háborúban és a börtönben is úr volt.”

– A laikus szemlélő annyit tud az úszómesterről, hogy ott járkál a medence szélén, nézi a lányokat, időnként sípol egyet. Ennél azonban sokkal összetettebb, sokféle ismeretet igénylő szakma ez.
Így kezdődött beszélgetésünk Várhegyi Attilával, a Hullámfürdő üzemvezetőjével, aki mellesleg az uszodamestereket – mert újabban ez a szakma hivatalos elnevezése – oktatja, vizsgáztatja, a MIOK Kft. Pécs felnőttképzési csoportjának tanfolyamain, immár nyolc éve.

Szemet gyönyörködtető, szépen ápolt falusi ház Rostáséké, Kistótfaluban, pár kilométerre Vokánytól. Csak utóbb derült ki, hogy húsz éve költözött ide Rostás László feleségével és két fiával, Pécsről, egy lakótelepi panelből. Egy düledező vályogházat vettek meg, az udvarba csak egy kasza segítségével tudtak bejutni a derékig érő csalánosban.

Szép, patinás név: Iparos Kisvendéglő. Jóllehet, a mesteremberekhez többnyire annyi köze van, hogy Pécsett, az Iparosház udvarából nyílik. A családi vállalkozás motorja Fischer János 1970-ben, a Nádorban kezdte tanulni a szakmát.
– Nagy iskola volt – mondja. Nekem is a legendás Kiss Karcsi bácsi volt a mesterem. Nemcsak elmondta, hogy mit kell csinálni, hanem be is mutatta, a vendéggel való bánástól a szervírozásig. Igaz, gyakran hamarabb eljárt a keze, mint a szája, de ma is hálás vagyok neki.

Az ember azt hinné, hogy ez egy ideális szakma. Színek és illatok, élő és állítólag érző növények között lenni naphosszat, munka gyanánt is kellemes időtöltés lehet. Takács Tiborné – a törzsvevőknek csak Margitka – gyorsan helyére teszi hirtelen jött elfogultságomat.
– A pult túlsó oldaláról ez valóban így látszik. De kevesen gondolnak arra, ami mögötte van.