Nászta Katalin írásai

Szakonyi Károly 90 évesen is friss szellemi kapacitással rendelkezik. Írja, írja, mert ez a dolga, írni, amíg lehet, ha sikerült valamit jól megírni, akkor nem szabad abbahagyni – ahogyan mondta a kilencvenévesek nyugalmával a kérdező Horváth Péternek, aki maga is kerek 70.

Zalán Tibor a kortárs magyar irodalom egyik legsokoldalúbb alkotója. Új darabját a Rózsavölgyi Szalon felkérésére írta. Ő akkor is költőnek tartja magát, ha prózát vagy éppen drámát ír. Az író, költő és drámaíró között nem tesz különbséget. Ahogyan saját maga fogalmaz: „Én elgondolkodtatni akarom az olvasóimat, a nézőket, érzelmeket, érzéseket megnyitni bennük. Ma már nem tudatosan, hanem ösztönösen építem fel a műveimet. Egyszerre vagyok ilyenkor színésze és nézője saját művemnek.”

Elég egy új, átlagos emberi szemszög és más fénytörésben láttatnak a dolgok. Merthogy a dolgok meghatározásra kell kerüljenek. Tudnunk kell mihez szabjuk magunkat. Nos, Penny Gold a hűvös Angliából érkezik tekintetével a keleti blokk országai közül épp a legnagyobb, a Szovjetunió sűrű eseményeinek középpontjába, azokba a napokba, amikor a legélesebb megvilágításba kerülnek azok a dolgok, ami meghatározza milliók életét.

1991. augusztus 18. Mihail Gorbacsov rövid szabadságát tölti a krími nyaralójukban a családjával. A berlini fal már nem áll. A Szovjetunió elnökén erősödik a világpolitikai nyomás, hogy változtasson a szovjetrendszeren. Gorbacsov éppen a tengerparti ház verandáján pihen a feleségével. Békésnek tűnik a helyzet, nyugodtnak a tenger. Ám a KBG fegyveresei körbeveszik a házat, Gorbacsovot és családját foglyul ejtik.

Milyen jó kis kamaradarab ez. Hány válságba jutott szülőnek kínál szórakoztató magára ismerést. Hogy mikor csúszik nagyon mellé egy jószándékú mozdulat, ember meg nem mondhatja – de magára a félrecsúszásra rá tud világítani. A nő, aki egyebet sem akar, mint jót, tökéleteset. A fiú, aki szintén ezt akarja. Mindegyikük a másik végéről fog a dologhoz. Mindkettőjük élete zaklatott, sok frusztráltsággal a nőé, rengeteg nemtudomhogyantovábbal a fiúé. A szerencse egymás mellé sodorja őket egy hosszú, unalmasnak ígérkező vonatúton, amit keresztrejtvényfejtéssel próbálnak unaloműzés ellen átvészelni. És eközben óhatatlanul beszélgetésbe elegyednek.

Janet nincs jó kedvében, amikor szombat hajnalban felszáll a San Franciscó-i repülőtérről induló helyközi gyorsvonatra. Nemrég köszönt el a fiától, aki keresztülhúzta az anyja terveit, ezt nehezen viseli Janet, aki mindent szeret előre megtervezni mások életében is, ragaszkodik a szabályokhoz, a sajátjaihoz is, azokból elég sok van. Janet pszichoterapeuta. Mániás keresztrejtvényfejtő. Most is nála van a New York Times szombati melléklete a rejtvényekkel.

Sipos Vera: Nekikezdtünk hát újra
Nem is tudom, mi a jobb. Újra próbálni, vagy az, hogy előadás lesz. Egy térben, emberekkel együtt, akik jelen vannak és néznek. Mert az biztosan kiderült, próbálni lehet pandémia alatt is valahogy. De az, hogy mindezt azért csináljuk, mert szeretnénk, ha megnéznék, kivehetetlennek tűnik a dologból. Pontosabban azt szeretnénk mégis leginkább, hogy megnézzék velünk együtt. Hogy érezzük is, halljuk is, mi történik a nézőtéren, vajon sikerül-e elérni a célunkat, hogy elmeséljünk egy történetet.