Veress Árpád írásai

Az elmúlt néhány éve már Bozont részvételével töltünk el két-három hetet Pilismaróton, ahol a fiamnak van egy kis nyaralója, közel a vízhez. Egy hosszú csík körülbelül 150-200 méteres és 12-14 méter széles. A kis ház tulajdonképpen egy nagy helyiségből áll.

Bozont elindult a beilleszkedés útján. Alapvető tulajdonságai már az első napokban jelentkeztek. Bozont nem egy falánk kutya, az ételéhez lassan közelít, és méltóságteljesen eszi meg. Rögtön kialakult, hogy enni csak velünk, a jelenlétünkben hajlandó.

Ebéd után arra az elhatározásra jutottam, hogy még egyszer végig lapozom az interneten a kutyás oldalakat, és hátha találok egy nekem való, általam elképzelt kutyust. Szánkózom, repülök a neten, és jó fél óra keresgélés után a pilis-budai kutyásoknál rám néz és kínálja magát egy középtermetű, fekete, beszélő szemű kutya.

Nyár, Balaton, fülledt augusztusi délután kávézva tanakodtunk a kertben újra és újra a témánk a régi hiányunk megoldása: megfelelő kutyatárs megtalálása. Nyugdíjasok lettünk, és úgy éreztük, hogy most jött el az ideális időszak egy kutyának a családunkba fogadására.