Diófa
Eltűnt egy fa, nyoma veszett, és most semmi sincs a helyén, csak valami furcsa hiány; diófa volt, tudni vélik sokan, akik a Péter utca felől teljes életnagyságban láthatták; a csúcsát látni lehetett a Mátyás Flórián utca túloldaláról is, a ház fölé magasodott, megszokták, hogy ott van, erre most meg nincs ott, és nincsen sehol, mintha csak káprázat lett volna, pedig emlékeznek rá, szó sem lehet érzéki csalódásról, ott volt az mindig –
