
Túlélés
Megmarkol a fájdalom,
erősen megráz,
hagyom,
Megmarkol a fájdalom,
erősen megráz,
hagyom,
Óbudán, a Zápor és az Eső utca sarkán, valamikor a harmincas évek elején barátságos, kis egyszobás lakások épültek közel a fő utakhoz, de mégis távol az igazi nagyváros zajától. Itt lakott Félix, élvezte a csendet és a nyugalmat, ugyanakkor, ha kedve támadt, hamar elérte a városi forgatagot, közel volt kiskocsma, lottózó, pincehelyiségből kialakított zöldséges, közel volt élelmiszerbolt, ahol még üveges tejet is lehetett kapni, pár percre a villamos és minden, ami egy városban, egy igazi városban szükséges.
Szeretlek most és mindörökké,
S kedvedre teszek örökké.
Fontos vagy nekem
A kolozsvári Farkas utca elején neoreneszánsz palota előtt haladtunk el. 1872-ben épült Alpár Ignác tervei alapján. Az egykori Ferenc József Tudományegyetem otthona, ma a bakteriológus Victor Babes (1854-1926) és a matematikus Bolyai János (1802-1860) nevét viseli. Az utca kis térré szélesedik: a református templom meredek tetejű hatalmas épülete tűnik szemünkbe.
Kigyúltak a fények
Tűzkígyó a város
Fekete és sárga
Bár mindannyian – s leginkább Te, magad – számítottunk rá, távozásod mégis megrendített. Tudjuk, tudom, hogy bizonyos parancsoknak nem lehet ellentmondani, vagy ha mégis megkíséreljük, csak önmagunkat áltatjuk ideig-óráig. Különben is, a parancsokban botorság józan észt vagy logikát keresni, melyben megkapaszkodva netán enyhíthetjük, módosíthatjuk, megfordíthatjuk a történések menetét.
Felnőtt fejjel mit is kezdhetek ezzel a mondattal, „kopog az őz az ablakon”, badarság, teljességgel abszurd helyzet, próbálom elképzelni, ott ágaskodik az őz az ablak alatt és kopogtat; már azt is csak találgatni lehet, mivel zörgeti meg az ablakot:…
2004. augusztus 4-11. – A HÉV megáll a Filatorigátnál és az ember a tömeg-vonzást kihasználva, egyre közeledik a jegyárusító standokhoz, majd onnan a bejárat felé veszi az irányt és már bent is van. Mintha egy teljesen más világba csöppenne a látogató. Pedig csak Budapesten járunk a Hajógyári-szigeten, ami évente egyszer egy hétre átalakul Európa egyik legnagyobb fesztiváljának az otthonává.
Megellett a tiszteletes tacskója.
– Az állat nem ember. – Mondta a pap, ezzel utasítva bejárónőjét, hogy dobja csak ki őket bátran. Szegény kölykök még meg sem látták ezt a csodás napvilágot és máris szatyorba csomagolva találhatták magukat életük első pár meghatározó percében.
A termelési adatok sora, mint szűnni nem akaró áradat zsongott át a megszokott útvonalon: egyik fülön be, a másikon ki.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes