Egy kisfiúról mesélek, az édesapádról, aki nekem most, felnőtt apaként is az unokám, hát még akkor, hét éves korában… – Nekem már most úgy hiányzik a Mama – mondta a hét éves kisfiú az első napon, kifele jövet a kórházból. Ennél többet akkor erről nem tudott mondani, ennyitől is lefele görbült a szája, és nem akart szégyenben maradni. – Olvassak? – kérdezte később a Mamától, amikor már hazakerült, és választ sem várva húzta székét a Mama ágya mellé.
Változnak az idők. Egyre több az érzelmeit felvállaló, gondoskodó édesapa. Mindannyian tapasztaltuk már, hogy támogató és a mindennapokban is jelen lévő szülőtárs – apa – nélkül nem tud egészségesen működni a család. Na, de hogyan is néz ki ez a hétköznapokban? Íme egy valódi példa…
Válogatás Csikós György karikatúráiból
a Hetedhéthatárban:
A ház specialitása
Kritikus helyzet
Mai szakácskönyv
Élet szökik be a kertbe,
fűzfaköltő fakad dalra:
A fűzfákon szürke barka
(a legelőn szürkemarha),
Sorban áll sok trampli krumpli,
szeretnének jó alakot,
olyant, mint a jól faragott,
karcsúsított hasábburgi.
Korán kelő gyerek voltam,
alvásra nem pazaroltam,
sejtettem, az idő szalad,
átaludni azt nem szabad.
A Magyar Posta hagyományosan bélyegkibocsátással köszönti a Húsvétot. A forgalmi bélyegkisív és sorozat címletein a Zengővárkonyi Míves Tojás Gyűjtemény tojáskülönlegességei szerepelnek. Az alkotásokat Bércziné Szendrő Csilla tojásíró népi iparművész készítette. A 2013. március 5-én megjelent húsvéti bélyegek Nagy Péter grafikusművész tervei szerint az ANY Biztonsági Nyomdában készültek. Virágvasárnapon – március 24-én – 13 órakor Zengővárkonyban a Kultúrházban és a Míves Tojás Múzeumban kerül megrendezésre a Magyar Posta bélyegbemutatója, melyhez filatéliai vásár is kapcsolódik majd. A múzeumban megtekinthetők lesznek a bélyegeken látható tojások eredeti példányai is!
Valljuk be (legalább magunknak) őszintén: melyikünk nem gondolt még rá, hogy mennyire jó lenne néha, akár csak egy kis időre is kilépni a mindennapi apró-cseprő gondjainkból, magunk mögött hagyni az önös fájdalmakat és problémákat, és „csak úgy” magunk lenni, magunkkal foglalkozni?
„Még erdőnk is van!”– újságoltuk barátainknak boldogan, amikor birtokba vettük a hegyi kertet. Sűrűn nőtt akácos volt ez az „erdő” a kert végében, alig átjárható, elég volt megtalálnunk valahol a közepe táján a határjelző oszlopokat. Gyümölcsöst terveztünk a helyére, de hamar kiderült, nehéz fába vágtuk a fejszénket, amikor akácba… A feléig sem jutottunk, amikor inkább beláttuk: elegendő lesz ennyi is gyümölcsösnek, az akác meg épp jó helyen áll ott a kertvégben, határjelzőként.
„Kisvárosi kellemetlenségek, önzetlen működésének félreismerése arra bírta egy szép napon Engel Adolfot, hogy istenhozzádot mondva Pécsnek, Bécsbe költözzön, ahol négy fia közül kettő, Sándor és Mór már előzőleg letelepedtek és ott a faszakmában már eredményes munkálkodást folytattak, de a szakirodalomban is elismeréssel említették neveiket.”
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
