
Utazók
Korahajnali utasok,
arcunkon még ott az álom,
csöndben, magukba kutatva
ültünk, egymástól oly távol.
Korahajnali utasok,
arcunkon még ott az álom,
csöndben, magukba kutatva
ültünk, egymástól oly távol.
Körülölel illatözön,
madárdalban megfürödöm,
fényruhába öltözködöm,
szívemben árad az öröm.
„Fejlesszük együtt a demokráciát” címmel június 7-én, a pécsi Kolping házban Takáts Péter közösségfejlesztő, író és kulturális kreatív beszélgetéssel és közös megoldáskereséssel egybekötött előadását hallgathatjuk meg a részvételi demokráciáról. Ugyanis rajtad áll, hogy kiveszed-e a „részed”.
Válogatás Csikós György karikatúráiból
a Hetedhéthatárban:
Figyelem központ
Optimizmus
Pesszimizmus
Ezen a mai pedagógus napon, távol már gyereklármától, iskolától, szakmától, valami különös és megmagyarázhatatlan gondolati kanyarral Kalász Márton jár az eszemben. Nem tudtam, ki ő, még kevésbé, hogy ki lesz hamarosan, amikor halk kopogás után belépett hozzánk, és Hartmayer Konrád tanító úrhoz lépve (aki anyám második férje volt) nagy tisztelettel átnyújtott neki egy könyvet. Ez 1955-ben történt, emlékezetem élénken őrzi a képet a huszonegy éves fiatalemberről…
Fedák Sári, Lábass Juci, Rátkai Márton, Márkus Emília vagy Gyenes László – ki ne emlékezne e nagyszerű művészekre? A Szerep és gazdája avagy a díva gesztusa című kiállítás színházi fotográfiák segítségével igyekszik egyéniségüket felidézni. A kiállított fotók emberöltők múlva is őrzik a színészek testét, arcát és pózait is. A kiállítás a színházi szerep, a szerepjátszás és a fotográfia viszonyát, a gesztus értékének alakulását taglalja a fotográfia kezdetétől napjainkig. A kiállítást Udvaros Dorottya Kossuth-díjas színművész és Páva Zsolt, Pécs MJV polgármestere nyitja meg.
Uzzijjá király halálának évében történt, hogy Amóc fia, Ézsaiás színről színre meglátta az Egek Urát, és nagyon megijedt, mert tudta, hogy aki Őt látja, annak meg kell halnia. Magas trónon ült Izráel Istene, és szeráfok álltak mellette. Egyikük hangos szóval így kiáltott: „Szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!” Mire Ézsaiás a fejéhez kapott „Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom.
Mint minden nyáron, egy hónapot töltött Pécsett a húgánál. Nem volt semmi különös programja, csak beszélgettek, vagy együtt nézték a televíziót. Délutánonként megkeresett pár régi ismerőst egy kis múltidézésre. Így is repült az idő és haza kellett jönni. A hosszú út vonattal nem fárasztó, hanem újabb, jó szórakozás annak, aki szinte az egész évet a lakásban, sütéssel, főzéssel és egyéb házimunkával tölti, meg az unokákra vigyáz. Szeret utazni, sajnos csak ritkán jut hozzá.
Folytatjuk interjúsorozatunk, melyben pécsi nőkkel beszélgetek a hétköznapjaikról. Arról, hogyan zsonglőrködnek nyolckarú Síva Istennő módjára az idejükkel, mi az, ami segít nekik talpra állni, ha elesnek. Azaz, hogyan gondolkodnak, éreznek és léteznek a 21. században, Pécsett, Magyarországon a nők… Mármarosi Melinda kérdésével kezdjük:- Élsportolóként, hogyan tudtad összeegyeztetni a családi életedet a mindennapos elfoglaltsággal és utazással járó sporttal?
A művelt európai és magyar kulturális világ jeles, kiemelkedő idei eseménye a Wagner év.
Richard Wagner az opera irodalom géniusza ezelőtt kétszáz éve, 1813. május 22-én Lipcsében született. A világ bizonyára méltóképpen készül erre a nagy ünnepre. A kor zenei világának kiválóságai nagyszerű előadásokban fogják méltatni a Mestert. Csodálatos hangversenyeket fog majd sugározni a rádió és a televízió. Az én ünnepem ennél sokkal szerényebb lesz. Felhasználom az alkalmat arra, hogy felidézzem annak az egykoron köztiszteletben álló pécsi polgárnak, Jánosi Engel Józsefnek kapcsolatát Wagner Richárddal. Nagy segítségemre volt munkámban, hogy forrásanyagként rendelkezésemre állt az egykori városi napilapnak, a Pécsi Naplónak több régi – ezt felidéző – száma.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2025 | WordPress Theme by MH Themes