Komlós Attila írásai

Franciaország és Európa északnyugati csücske, ahol a La Manche találkozik a végtelen Atlanti-óceánnal: a bretonok földje. Töredezett sziklákkal csipkézett partvidéke évezredek óta állandó harcban áll a hullámveréssel, hullámos felszínét viharok koptatják. Lakói a bretonok, ősi kelta népcsoport, önálló nyelvvel, titokzatos legendákkal, sajátos szokásokkal. Mont Saint Micheltől nyugatra helyezkedik el a Smaragd-part, ahol szinte egymást érik a partvidék lélegzetelállító képződményei.

Párizsi „körsétánkat” a Diadalívnél kezdjük. Innen gyalog indulunk tovább a Champs Elysées-n, a világ talán legragyogóbb sugárútján, kávéházak teraszai előtt, nagy gesztenyefák árnyékában. Utunk a Concorde-téren vezet keresztül, itt áll a 23 méter magas egyiptomi obeliszk. A Tüileriák kertjén át érünk a Louvre-hoz, az U-alakú épület közepén álló üvegpiramis – a bejárat – előtt már korán reggel a művészetet kedvelők hosszú sora kígyózik. Innen már csak néhány lépés a Szajna.

A Loire völgyéből Párizs felé indulunk tovább. Az első állomásunk Chartres. A város legfőbb nevezetessége a csodálatos és sok titkot rejtő gótikus stílusú Miasszonyunk-katedrális. Chartres évszázadok óta jelentős zarándokhely. A templom a XIII. században épült, mindössze 26 év alatt! Terveit titok övezi, semmiféle közvetlen forrás nincs a tervezésével és az építésével kapcsolatosan. Egyetlen, amit tudhatunk, hogy alaprajzának méretei az aranymetszés szabályának felelnek meg.

A kastélyairól híres vidék, melyet Franciaország kertjének is szoktak nevezni, a Loire középső, Chambordtól Angersig terjedő szakaszán terül el, mintegy 200 kilométer hosszúságban. A Loire-völgy alatt viszonylag nagy területet kell értenünk, nem csak a folyópartot. Ide tartozik a Cher, Indre, Vienne, illetve a Loire folyók által közrefogott, művészet- és kultúrtörténeti szempontból egyaránt rendkívül gazdag térség. A sok kastély közül nézzünk meg párat közelebbről is!