Szépirodalom – vers

Szemedben villám-érzések
Válasz nélküli kérdések
A világod titkok háza

Mostanában gyakran azt álmodom,
hogy fölfelé megyek.

Ó az idő… az idő…
ez a volt-van-nincs-tovatűnt…!

Már nem lelem örömem
a szép téli napfényben.
Rímeimet papírra nem vetem.

Egy év három nap.
Ennyi volt ez a kapcsolat!
Véget ért ez a nagy szerelem,

Hihetetlen történet
névtelen szereplőkkel
kettétépett csendélet

Reggel még közösek voltak
A bajok. Néhány telefon,
S délutánra egészen elfelejtelek.

Ezer véletlen összecsengett,
hogy éppen Te és éppen Én…

Gyengék vagyunk és sérülékenyek,
de hogy ne lássa rajtunk senki,