Szépirodalom – vers

Gőzös lehelettel
síró levelekkel
eljött a tél.

Nem volt hozzám őszinte,
S csak az indokot kereste!
A döntés már meg volt,

A fürdőkrémem barack illatú…
Azt mondják, ettől pont olyan vagyok,
mintha a kompót ömlött volna rám.

Kihunytak a fények.
A díszletekről hámlik a rózsaszín álom.
Kopott illúziókból emelt várfalak:
dőljetek össze!

Vad dúlásban,
Veszekedésben
Ostorcsapásként

Zászló voltam,
lengettek,
pihenni sem
engedtek,

A vézna ágak nem fáznak
tömött bundákat ráznak
s a pucér út
gyönyörű pamut
kabátot kapott.

Megbántott az, akit a legjobban szerettem,
Egy másikat választott helyettem.
Nem vagyok már fontos a számára,