Szépirodalom – vers

Mért keresném a régi arcokat
az utcán hömpölygő diákseregben…?

Hollywood, a gyilkos filmek gyára,
Gaztettek széles kelléktára,
Agressziót keltő masina,
Csak vér, halál, agónia.

Zizegő dunyha hűvössége reszel
Libabőrt jéghideg karomra, ezer
Apró csillag fakul közömbös kékségbe,
Szívódó tengermély éj szendereg.

A bokor mélyebb zöld lett
és álmosabb az ég.
Közelt ringatott, dajkált
elfáradt messzeség.

Alaposan mérlegeltem.
A normális ember

Kijöttem hozzád, alig értem, hogy sikerülhetett.
De végig sejtettem, hogy csak te kereshetsz.
Ezért nem lepett meg, mikor hideg lábfejem

Szerintetek mi célja az életnek?
Mi a célja egyáltalán mindennek?
Mindannyian mit akarunk?

1. Báránysirató

A bárányokat mindig leölik.
Feltálalják,
kutyák vagy farkasok azok
kik őket habzó szájjal megeszik?

Szerettem a szemedbe nézni,
Szerettem volna remélni…
De nem hagytál…

szerényen csöngetett
halkan bekéredzkedett