Szépirodalom – vers

Újra visszatért életembe ő,
A csodálatos nő.
Nem úgy, ahogy én szerettem volna,
De a sors így hozta.

A Föld fürdeti ráncos arcát
A Hold fényében,
Csillagok szikrái fűben heverésznek.

Görnyedten szántottam sok nap-rögöt;
Egymásra fordult tucat hó-barázda.
Vetésem jobb fele szárba szökött,
Más részt süket jég s gyom fojtott a sárba.

fák ágai
döfik a napot
több sebből
vérzik, sajog
s halódva
esik alá
a horizont
vonalán

Valaki mindennap születik
valahol mindennap meghalnak
valami mindennap történik
valahol.

Van egy-két kedves lány,
Kivel megoszthatnám szívem,
Ezt sajnos nem engedi lelkem,

Kórházszag.
Lelassult életű unalom:
Elballag.

Ha átsuhansz a városon,
mert várnak hegyek… tengerek,
ha meg sem állsz, nem láthatod,
milyenek itt az emberek.