Szépirodalom – vers

Csak egy ponton fogd fülön,
csak egy ponton
ezt a rohanásba
szakadt valót.

Anna
zúgó gondolata
néha rámtör, mint
rabra
iszonyú mehetnéke

Minden nyaramon kivirágzik
és mindig rejti az árnyék.
Ha elalszik, újragyújtom,
hogy megint utamra találjék.

Vennék mosolyt
Flórikától,

Láttam az álmodat!
A függönyt elhúztam, hogy
ablakot nyissak világodra,
hogy felfedezzem mi zajlik

Régi utcalámpa fénye
alszik lenn a járdán,
csak a természet
beszél szüntelen.

A fűszál-csönd alatt
egy bogár átszaladt.
Páncélján fény futott:

szakítom virágát pipacsos rétnek
ízlelem aranyát lecsorgó méznek
remegő fényből labdámat gyúrom
pengetem dalom angyalhaj-húron

Magaslatba préselt bálványok,
testreszabott nyúlványok éles foga,
misztikus bőrök erős illata,