Szépirodalom – vers

Isten országát kérték a szemek –
az Ördögé sompolygott közelebb.

A bokron lassan körbejár,
cineg egy vékony hangfonál.

Rég csókolt így homlokon az élet
nem cseppentett ajkairól mérget

Sötét van. Ott kint és itt bent is.
Sötét… mélysötét.
Szelek fújnak a tél távoli ígéretével.
S föl-fölkapják a Föld rögét… rögét.

Magam elé állítalak, mint
egy parányi herendi szobrot:

Mikor a Balatonnál voltunk telelni,
Azt hittem, nem vethet véget ennek semmi!
Az volt ott életem három legszebb napja,

Tücsökhang-húr feszül meg pattanásig.
Szőlőlevélen kékség átvirágzik.

Véget értek a dalos-napok,
Vad duhajkodásnak
Maratoni távja,

A Tél meghalt
hirtelen kiszállt a játszmából
folyók könnye mossa kertemet

Múlt századból itt maradtunk.
Háborúk és forradalmak