Szabó László könyvében sok magyar név szerepel, ezeket mind nem tudom felsorolni, de egyet még meg kell említenem. Buenos Aires város védőszentje magyar szent. Magyar voltát sokan kétségbe vonják ugyan, de ha igaz az, hogy honfoglalásunk régebbi keletű, akkor az ő magyarsága sem lehet kétséges. A szombathelyi születésű Szent Mártonról van szó, a római századosról, aki mint a franciaországi Tours város püspöke fejezte be életét.
Bajorország déli részén, az Alpok előterének megkapó környezetében, 870 méter magas dombon áll a tartomány egyik legszebb zarándoktemploma. A Megkorbácsolt Üdvözítőnek szentelt templom a rokokó fénykorában, a XVIII. század közepén, mindössze kilenc év alatt épült fel. A templom egy csodás esemény megtörténtének színhelyén áll. A legenda szerint 1738. június 14-én egy helybéli parasztasszony, Maria Lori férjének fából készült Krisztus-szobra a tágas, zöldellő mezőn könnyezni kezdett.
A Brazil állatvilág talán még a növényvilágnál is változatosabb és érdekesebb. Rengeteg mérges- és óriáskígyó, a krokodilfajhoz tartozó kajmánok, a vérengző piranha hal, rengeteg fajta, hangya és bogár veszélyezteti az őserdőbe utazókat. A madarak közül a kolibrik és a papagájok hatalmas választéka gyönyörködteti az őserdei látogatót. Az őserdő érdekes madara a hatalmas csőrrel rendelkező tukán.
Landshut, a varázslatos középkori város a Sváb-bajor medencében helyezkedik el. 800 éves történelme során kulturális értékek hihetetlen sokasága halmozódott fel itt, gazdagsága messze túlszárnyalja a térség többi települését. I. Lajos bajor herceg alapította 1204-ben, fénykorát a „gazdag hercegek” uralkodásának idején, 1393 és 1503 között élte, Bajorország-Landshut hercegség központjaként. A középkorban az építőművészet és a kézműves mesterségek fellegvára volt: fafaragók, aranyművesek, bronzöntők, páncélkészítők tevékenykedtek a városban.
A tartomány keleti végén, három folyó találkozásánál elterülő Passau szép fekvése, gazdag múltja és művészettörténeti értékei mellett a magyar történelem szemszögéből is érdekességeket rejt. Az óváros a Duna és az Inn által közrefogott „félszigeten” helyezkedik el. A sűrűn beépített terület minden részlete festményre illő: a kanyargós utcák a gondosan karban tartott épületekkel, a barokk Szent István székesegyház, a középkori városháza, vagy a Niedernburg-kolostor Gizella királyné sírjával – hogy csak a főbb látnivalókat említsük.
Hivatalosan a karnevál a hamvazószerdát megelőző négy-öt nap eseménye, hiszen a böjt alatt minden mulatság tilos. A riói karneválról sokszor elhangzik, hogy kizárólag a turisták számára rendezik. Ebben persze sok az igazság, de csak akkor, ha az első osztályú szambaiskolák felvonulására értik. Sokszor sajnálom, hogy ezeken a rendezvényeken nem lehettünk ott. Micsoda fényképeket csinálhattam volna a csodálatos kosztümökbe felöltözött vagy az egyáltalán nem felöltözött brazil hölgyekről. Persze ez egyáltalán nem olyan biztos, mert a felvonulást csak jeggyel lehet megtekinteni.
Mai kirándulásunk célpontja II. Lajos bajor uralkodó mesébe illő várkastélya, a sokak által vitatott, ám mégis csodált Neuschwanstein. Azt is gondolhatnánk első ránézésre, hogy a hegyoldalban álló kastély egy színházi díszlet – nem alaptalanul, hiszen II. Lajos elképzeléseit valóban egy színpadtervező váltotta valóra. Lássuk ki is volt ez a „hóbortos” uralkodó! II. Lajos már gyerekkorától igen erősen vonzódott a német mitológia, a középkori lovagvilág iránt. E szenvedély kialakulásában meghatározó szerepet játszott, hogy a középkori eredetű Hohenschwangau kastélyában nőtt fel.
A Bajorország déli részén húzódó Ammer-völgy zöld dombhátakkal és hófödte hegycsúcsokkal ékített idilli környezetében helyezkedik el a világszerte ismert zarándokhely, az 1634 óta tízévente előadott Passiójáték színhelye, Oberammergau. A passiójáték előtörténete a harmincéves háborúig nyúlik vissza. Ez alatt, pontosan 1632 és 1634 között svéd csapatok szállták meg Bajorországot. A megszállás következményeként megjelent a területen „fekete halál”, a pestis. A szörnyű járvány 13 hónap leforgása alatt 80 áldozatot szedett a kis településen.
A felvilágosodás korának egyoldalú érdeklődésére jellemző, hogy a 18. századi nagy utazók – közöttük Goethe – figyelmét messze elkerülték a bizánci-arab-normann kultúra kimagasló építészeti alkotásai; ők kizárólag a klasszikus görög-római hagyományokra koncentráltak.
Talán tízéves lehettem, mikor egy vásári tenyérjós azt jósolta, hogy életemben sokat fogok utazni. Kétkedve hittem ezt a jóslatot, és nem is gondoltam arra, hogy ez egyszer be is következik. Csak mikor 1957-ben átléptem hazám nyugati határát, akkor kezdett derengeni bennem valami, hogy ez a régi jóslat talán meg is valósulhat.
Impresszum | Facebook | Soundcloud | RSS | Hoszt: Infocsoport | WEB: Netmester Produkció | Copyright © 2026 | WordPress Theme by MH Themes
